Írta: Petrus; eredetileg megjelent: 2013. november 26., LFG
“Egy bizonyos városban…
Csak egyetlen vasúti vágány halad rajta keresztül. Egy két kocsiból álló szerelvény jön minden órában és ennyi. Az állomással szemben boltok sorakoznak, ahol soha nem látni senkit sem. A városka legtöbb útja olyan keskeny, hogy még autóval sem járható. Ezek többsége le sincs aszfaltozva, inkább csak nyulak és macskák járnak rajtuk, mint emberek.
Erre és arra nézve széles mezőket láthatsz.
Írta: Petrus; eredetileg megjelent: 2014. június 24., LFG
Bevezető A japán RPG-ket bemutató, most már úgyszólván sorozattá bővülő ismertetők következő darabja a szobalányok és komornyikok, uraságok és udvarházak titokzatos, kalandokkal és rejtélyekkel teli világába kalauzol minket.
Amikor megérkezett a könyv, ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy lőjek egy szelfit vele, de aztán felülkerekedett a józan ész, hiszen kiskorúak is olvassák ezt az oldalt és bennük visszafordíthatatlan szellemi károsodásokat okozott volna, ha azt látják, amint egy szakállas bácsi csókra nyújtott szájjal hempereg az ágyában egy könyvvel, aminek a címlapján vidám, mosolygós szobalányok láthatók…
Írta: Petrus; eredetileg megjelent: 2016. július 13., LFG
Poszt-apokaliptikus világokból akad már elég a szerepjátékos palettán, fantasy-ből pláne Amazonaszt lehetne rekeszteni, sőt, poszt-apok fantasy is van már szép számmal, mégis viszonylag kevés játék foglalkozik a világégést megelőző rövid időszakkal. Talán, mert nehéz összehozni az elkerülhetetlenül bekövetkező pusztulást és a szerepjátékok általános heroizáló karakterképét. “Miért harcoljak egy olyan világért, ami menthetetlenül el fog pusztulni?”, kérdezheti sok játékos, és a karaktereik is ennek megfelelően unott alakok lesznek, akik megpróbálják a lehető leghatékonyabban kihasználni a hátralévő időt, ami gyakran általános harácsolásba és a játékrendszernek az átlagemberek felett nyújtotta hatalmával visszaélve akaratlanul is egyfajta antiheroikus, kínosan vicces hedonizmusába torkollik.
Írta: Petrus; eredetileg megjelent: 2013. november 21., LFG
a “Hyper-Asian” technomágikus fantasy szerepjáték
Ha Japánra gondolunk, elsőként olyasmik jutnak az eszünkbe, hogy manga, anime, moe, tsundere, karate, szamurájok, ninják, szusi, csápos hentai, “kamehame!”, óriás mecha robotok, idióta show műsorok. A japán kultúrából általában véve is csak ezeket ismeri az átlag közönség, pedig ez a Magyarországnál alig négyszer nagyobb, de közel 130 milliós ország rendkívül termékeny kultúrális szempontból. Ha csak az irodalmat nézzük, sok tízezer aktív író próbálja eljuttatni a munkáit közönségéhez, amelynek az általunk ismert könyv, vagy képregény formája csak egy része a különféle módoknak (vannak például előfizethető, telefonra mondatonként érkező novellák és regények, vagy szórólapokon, reklám prospektusokon részenként megjelenő írások, amelyek arra ösztönöznek, hogy a többit is szerezd meg).
