Rifts Conversion Book 1

Ez a legfontosabb kiegészítő, ami megjelent a Rifts-hez. Rengeteg olyan dolgot tartalmaz, ami fontos egy igényes, “reális” játékhoz. Azt ajánlom, hogy ha valakinek csak az alapkönyve van még csak meg, akkor ez legyen az első kiegészítő, amit megvásárol. Mert kiegészítőkből rengeteg van, s ezek, amint már Kornya Zsolt is említette a 10. Rúnában, egymásra épülnek.

Ez a könyv elősegíti, hogy több különálló rendszerből egységes megaverzum legyen. Elvégre a Rifts világa a Palladium világok olvasztótégelye.

A kis bevezető után lássuk a könyvet. A borítón egy egész jó Kevin Long festmény látható, hasonló stílusban, mint a Palladium borítóján látható kép. A könyv ára 19.95 $, szóval ennyi pénzért nem kiegészítőt, hanem alapkönyvet is lehet kapni. De ha megnézzük a könyv terjedelmét (222 oldal), akkor ezt még elnézhetjük a kiadónak.

Már rögtön az első oldalon egy figyelmeztetésbe botlunk, miszerint a Rifts kitalált világa kegyetlen, halálos, és természetfeletti szörnyektől hemzsegő, szóval nem ajánlják fiatal/gyenge idegzetű emberek kezébe. A második oldalon pedig az oldal harmadát amerikai módra elfoglaló jogvédő duma van, amihez foghatót csak a TSR könyvekben látni. De szerintem nincs olyan eszement, aki olyan kifejezéseket használna, mint az … , vagy a … , esetleg … .

A könyv grafikái végig igényesek. Lehet, hogy valakinek nem tetszik például a Démonghoul kinézete, de a kivitelezés tökéletesre sikeredett, fércmunkákkal nem lehet találkozni a rajzok közt.

Az első részben a harcrendszer toldása-foldása található. Undorító. A Rifts szabályrendszeréről tudni kell, hogy majdnem teljes egészében a Palladiummal megegyező. A Palladiumot 1981-ben jelentették meg, az akkori igényeknek megfelelően (AD&D koppintás). Most képzeld el, hogy az AD&D rendszerébe hirtelen belecsöppen egy dimenzióutazó, akinek Ingram M10-es van a kezében. A mesélő kapkodva csinál néhány házi szabályt, amik távolról sem reálisak, majd gondol egyet, és kiadja a módosításait, hadd lássa a többi mesélő, hogy ő mit tud. Hát ilyen a Rifts rendszere. A konverziós könyvben látható szabálymódosítások pedig hasonlítanak a M.A.G.U.S. - M.T.K. módosításokra. Ezzel nem a tyúk-tojás problémára akarok rávilágítani (a két dolog egymástól teljesen független), hanem arra, hogy mind a két pár egy irreális rendszerbe akar egy kis realitást csempészni, többnyire sikertelenül, félmegoldásokat eredményezve. Az egész annyit ér, mint halottnak a beöntés. Láttál már kisminkelt zombit?

Robotok esetében találhatunk itt néhány hit location-t, megtudhatjuk, miért táptalan a csillámfiú, új képzettség a mesterlövészet, miért rossz, ha a karaktert húsbavágó sérülés éri, főleg, ha közvetlen közelről lőttek rá, valamint leírják az alapkönyvben, és az első forráskönyvben megtalálható összes robot, és robotpáncél véletlen találati helyét (random hit location tables).

Második rész: A karakterek konvertálása.

Megtudhatjuk, mekkora (természetfeletti) erővel mekkorát sebez egy karakter/szörny, egészen 60-ig (ami nem semmi, azt tekintve, hogy a Rifts az AD&D 20-as skáláját használja, ahol az emberi átlag 9-11). Hogyan konvertáld az S.D.C.-t M.D.C.-be, főleg szörnyeknél, és mágikus teremtményeknél, meg úgy általában, ha elkészítettél egy jó szörnyet Palladium rendszerre, miért ne vinnéd át Rifts-be?

Az emberek, és más intelligens fajok konvertálása már bonyolultabb. Először a Dili (ánglisul D-Bee) kifejezés determinálásával találkozhatunk. Egy fél oldalnyi leírás után megtudhatjuk, hogy kedvenc politikusunk, Karl Prosek Koalíciós államfő szavaival élve “Aki nem ember, az Dili! S aki nem ember, annak pusztulnia kell!”. Természetesen a második mondatot nem ez a könyv hangsúlyozza, hanem a koalíciós propaganda.

Először egy általános konverzió olvasható, majd egy biológiai értekezés. Szerepjátékosi körökben mindig is vita tárgyát képezte a fajok közti kereszteződés. Egységes nézet nincs, nem volt, és nem is lesz. Van, aki arra esküszik, hogy ez működik (pl. Dark Sün: hobbit-elf, majd ez egy emberrel áll össze, így ha lesz egy gyermekük, az negyedrészt hobbit, negyedrészt elf, és félig ember lesz). Mások szerint (számomra ez az elfogadhatóbb) még a humanoid fajok közt sem lehetséges ez. A Rifts-ben addig elmennek, hogy szerintük a született pszi-használók is csak maguk közt szaporodhatnak (yeah). A szeretkezést azért nem tiltották meg (mert gondolkozz, mi kell hozzá), legfeljebb nem lesz gyermekük. (Kell ennél jobb fogamzásgátló?) A könyv három jó példát említ, amik nem fordulhatnak elő: “Rendben, a karakterem félig ember, félig elf.” “Ó, igen, nos az én karakterem félig Titán, félig gromek (szárnyas, minotauruszhoz hasonló harcias nép)” “Hú, a karakterem félig vámpír, és félig sárkány!”

“Gyűlölöd a Megasebző rendszert?” (Igeeeeeen!!!) “Íme, hogyan változtathatod S.D.C.-vé.” Na, ez a rész egy lyukas garast sem ér, csak azt éred el vele, hogy méginkább belezavarodj az értelmetlen szabályokba. Én tudok egy sokkal jobb megoldást! Fogd az egész rendszert, felejtsd el, és helyettesítsd valami mással! Meglátod, az irreális szabályrendszer hosszú távon tönkreteheti a játékmenetet, főleg ha van a csapatodban egy-két tapasztaltabb / olvasottabb személy, aki folyton olyasmiket mond, hogy “Micsoda? Mellbelőttem az M-16-ommal egy páncélozatlan embert / elfet / nem megastruktúrát, és nem esett össze, csak vesztett 4k6 S.D.C.-t? Semmi hidrosokk, meg…” “Szóval a plasztik nem sebzi meg a gyíkmágust, mert nem megát, csak sok S.D.C.-t sebez? És ha négy kiló…” Szóval a rendszer úgy rossz, ahogy van.

Ezután egyes (Palladium) szerepjátékok karaktereinek a konverziói kerülnek ismertetésre a következő sorrendben: Palladium, Mechanoids, Robotech, átlag XX. századi karakterek, Beyond the Supernatural (az itteni kasztok roppant hasznosak lehetnek a Rifts világában), Teenage Mutant Ninja Turtles, After the Bomb, Heroes Unlimited, Recon, és végül Ninjas & Superspies. A Palladiumból a Diabolist és a Summoner kasztok megerősödött jelmágiája külön részt kapott.

Nyolc varázslat leírása következik, mely a Palladiumban már létezett, de a Rifts világán még erősebbé váltak. Négy legendás varázslat is helyet kapott, melyek közül a leggyengébb is 1000 P.P.E.-be kerül (Szuper képmás -> Doppleganger).

A mágikus tárgyak elég ritkák a Rifts világán, de azért itt megtalálható, hogy milyen a jó rúnafegyver, vagy szent fegyver. A rúnafegyverekről bővebben is ír az Atlantisz könyv.

Új kasztok: Boszorkány, és Boszorkánymester. A boszorkánynál meg is említik, hogy egyáltalán nem a történelmi/mondabeli boszorkányokra gondolnak, hanem teljesen egy kitalált változat olvasható a könyv lapjain. Ennek ellenére elég ismerős elemekre lehet ráismerni: az ördög jele, a harmadik mellbimbó; a démoni familiáris, a szerződés, és a különböző természetfeletti erők. NAGYON FONTOS: a boszorkány NEM-JÁTÉKOS KARAKTER!!! Mérhetetlen gonoszsága, hatalomvágya, valamint sok esetben műveletlensége és beszűkült gondolkodásmódja mind-mind a csapatmunka, és a nemes célok ellen szólnak. Boszorkány egyaránt lehet férfi és nő is. Kornya Zsolt jól írja, hogy a boszorkány a természetfeletti hatalmak bábja, aki gondolkodás nélkül megteszi, amit az ura parancsol.

A boszorkánymester egy az egyben a Palladium RPG-ből jött át. Õ az elementálok szövetségese, a nagyhatalmú, karizmatikus személy, akire buknak a nők, aki mindig nyer a kártyán, akinek lesik a parancsait. Nagyon fontos, hogy ilyen személyiségű legyen a karakter, különben nem érdemes az elementálok szövetségére. Az elementálokkal csakis a boszorkánymester érthet szót anélkül, hogy közben egyik végtagját tépnék ki tövestől, vagy még rosszabb történne vele. A boszorkánymesternek külön varázslatlistája van, ami nagyrészt megegyezik a Palladiumbéli listával, persze ezek a varázslatok is nagyban megerősödtek a Rifts mágiában gazdag világán.

Most következik az a rész, amiért érdemes volt kiadni 20 dolcsit. Az alapkönyvben már lehetett olvasni arról, hogy rengetegféle szörny, lény, démon, stb. özönlik a hasadékokból, de az alapkönyvben csak a Xiticixek, a Fury Beetle, meg egy kockadobáláson alapuló szörnygenerátor kapott helyet, szegény játékmester meg csak találgathat, hogy most miféle szörnyetegekre gondolt ez a Kevin Siembieda. Ennek mostmár vége.

Először is itt vannak a Palladium teremtményei. Szörnyek, játszható fajok egyaránt. Milyen jól néz ki egy elf kiberlovag, egy kiborgizált goblin (a goblinok kifejezetten szeretik a kibernetikát, és bionikát, miután megismerték, mire képes), egy alakváltó fejvadász, vagy egy drogos ork! Itt vannak az óriások is, köztük a nemes Titánnal, aki tökéletes kiberlovaggá válhat. A tündérnép egyes tagjai is játszhatóak, és megfelelő játékosokkal nagymértékű humort csempészhetnek a játékba, csak az a hátrányuk, hogy azon kívül másra nem figyelnek. Erről van is egy nagyon kifejező, és találó kép a könyvben: A pusztában komótosan cammog a hallgatag Csillámfiú szokásos nehézrobotjában. Egyik szenzoros szarván egy kis emberke ült, akin barna-zöld bőrruha volt, és egy olyan kalap, mint annak idején Robin Hoodnak, övéről pedig gombostűnyi tőr fityegett. Az emberke állva elérhette a 20 cm-es magasságot, amit egy kicsit megnövelhet a hátán lévő színpompás pillangószárny. Ez a kis emberke egész álló nap az őt leesett állal hallgató, nála nem nagyobb, szárny nélküli tündérlánynak beszélt, miközben a robotnak ritmikusan ökölbe szorultak hegyes ujjai…

A Palladium Book of Monsters and Animals-ból is hoztak át lényeket. Egyik legjobb közülük a kiber-lóember, aki egy kentaur teljesen kiborgizált változata. Egyik civilizált törzsük letelepedett Kanada északi részén, és építettek egy Ixionnak nevezett várost. A Koalíció ezt persze nem nézi jó szemmel. A könyvben az áll, hogy Csillámfiú pilóta is válhat belőlük, csak azt nem tudom, hogy hová teszik a hátsó két lábukat egy humanoid robotban. Természetesen ők is játszható karakterek.

Itt szeretnék megjegyezni valamit. A Rifts játék folyamán el kell feledkezni egy eddig nagyon zavaró jelenségről: a karakterek közti egyensúlyról. Itt egyszerűen lehetetlen volna egy szintre hozni egy ork városi patkányt egy titán leyvonal-járóval. Egyszerűen mindkettőnek megvannak az előnyei, és a hátrányai. Én személy szerint mindig is feleslegesnek tartottam az olyan vitákat, hogy “Hú, 20. szinten a fejvadásznak 182 KP-val kevesebb van, mint a varázslónak! Miért kell így táptalanítani?” Minden ilyesmit verj ki a saját és csapattársaid fejéből. Nincs egyenlőség! Ha valaki megpróbálja kiegyenlíteni a kasztok közt tátongó szakadékot, az majd akkor esik pofára, amikor megveszi az Atlantisz könyvet, és véletlenül játszani enged egy atlantiszi élőholt-pusztítót (ilyet amúgy senki se tegyen).

Folytatva a felsorolást, van itt mindenféle szörny, mi szem-szájnak ingere. Köztük a sárkányok sok faja (korántsem az összes, hisz az Anglia könyvben van a Chiang-Ku sárkány, meg még ki tudja, hol van a többi). Az alapkönyvben is le van írva a sárkánybébi, mint játszható faj, de itt a felnőtt sárkányok vannak. Ráadásul nem csak az a négy, ami az alapkönyvben volt, hanem az összes, ami a Palladium könyvben volt: baziliszkusz, tűzkakas, tűzsárkány, nagyszarvú sárkány, hidra, jégsárkány, tollas kígyó (kukulcan), éjcserkész, szélkígyó, vihargyík, végül a gyapjas sárkány. Itt vannak a griffonok, a hárpiák, a ki-lin, gyíkemberek, gyíkmágusok, a manticore, a minotaurusz, pegazus, a rahu-ember. Ez utóbbi a hatalmas yeti, ami a Himalája hegyei közt már a hasadékok előtt is ismert volt, bár csak nagyon kevesen látták. 4-5 méter magas, négykezű ember. Természetesen játszható.

Játszható a szfinx is. Nem értem K.Zs.-t, mikor a kiborgizált szfinxről ír, mikor feketén-fehéren ide van írva, hogy a bionikus konverziót kerüli, mint a bűnt. (Jó, az olyan kisebb beültetésekkel még kibékélnek, mint a kiberszem, fül, stb.)

Amikor azt mondom, hogy játszható, ez nem jelenti azt, hogy most egy Rifts játékos szerez egy konverziós könyvet, a mesélő orra alá dugja, megmutatja, hogy az bizony játszható, hiszen oda van írva, és már játszhat is azzal a karakterrel. Mert bizony feltételes módban van ez a szó (játszHATó, ingilizül OPTIONAL). Ez azt jelenti, hogy csak akkor játszol vele, ha a mesélő megengedi. Ez sokszor az alapkönyvben leírt kasztokra/fajokra is érvényes. Egy Rahu-ember mégse kószáljon már szabadon Chi-Town külvárosában…

Ezek után következnek a _Beyond the Supernatural_ból átvett szörnyetegek nyomasztó hadai. Undorító förtelmek egytől egyig. Mégis sokukkal találkozhatunk a Rifts világán, például a poltergeisttel, kísértő/megszálló szellemmel, tektonikus entitásokkal (szemételementál), gargoylékkal, mindolarral, vérfarkasokkal, és egyéb alakváltókkal (Közép-, és Dél-Amerika dzsungeleiben különösen nagy számmal fordulnak elő jaguáremberek, lásd A sámán c. könyvet).

Itt vannak az elementálok, a fényszellemek (néha angyaloknak nevezik őket, pedig csak elementálalapú energialények). Végre leírják, hogy hogyan száll meg egy szellem valakit, és hogyan zajlik egy ördögűzés. Legalább a misztikusoknak is jut már egy kis szerep a gyakáson kívül.

A könyv végén pedig néhány al-, és felvilági kis-, és nagyhatalmú teremtmény kapott helyet. Elvégre ha boszorkány is szerepel a játékban, legyen egy (ismert, vagy nem ismert) mestere is. Ezzel elment a 222 oldal.

Összességében ez egy nagyon jó kiegészítő a Palladiumtól. Kiterjeszti a játék határait, s megadja a fő irányvonalakat, hogy milyen lények vannak a világon, így a lehetőségek korlátlanok, hisz ez egy olyan kiegészítő, ami nem tovább korlátozza a mesélőt, hanem segíti fantáziája szárnyalását. Nőjön nagyra a megaverzum.