Rifts World Book 4 - Africa

Afrika, a titokzatos Fekete Kontinens, tele veszélyekkel és máshol nem látható dolgokkal. Különleges állatok kóborolnak a dzsungelek mélyén és a sivatagokban. Állandó a meleg, a forróság, miközben a hegyek magasában fogcsikorgató a hideg.

A Rifts Világkönyv sorozat negyedik tagja erről a kontinensről szól. Kevin Siembieda egy afrikai kirándulás élményei hatására kezdte el megírni ezt a könyvet, majd egyszercsak odaállt elé Kevin Long, a Palladium Books élgrafikusa és letett az asztalára egy koncepciót négy különleges szörnyetegről. Siembiedának annyira megtetszettek, hogy be is építette azokat a készülő könyvbe, sőt, központi szerep jutott nekik az egész Föld jövője szempontjából.

Ők a híres, hírhedt démonlovasok, az Apokalipszis Négy Démonlovasa. Velük, a statisztikáikkal, történetükkel, jelentőségükkel kezdődik a könyv. Hát, meg kell mondjam, ritka erős démonok. A vezetőjük Death, a nekromancia mestere, aki zombi- és múmiaezredek élén masírozik. Ő négyük közül a legerősebb. Famine a fertőzések és a természeti csapások legerősebb ura. Pestilence-t nyugodtan nevezhetjük a Rovarok Urának. Csontváztestét állandóan milliónyi rovar borítja. War a háború, a harc mestere.

Általánosan elmondható, hogy mind a négyen közel 15-20.000 M.D.C.-vel rendelkeznek, P.P.E. (mágia) és I.S.P. (pszí) pontjaik száma is valahol 5.000 felett van és iszonyatos képességeik vannak. Egyik Rifts könyvben sem találkoztam hasonlókkal… És ez csak a kezdet. Ugyanis ők négyen jelenleg Afrika négy távoli pontján vannak. A volt Egyiptom, a jelenlegi Főnix Birodalom felé tartanak, ahol Rama-Set Fáraó, a Birodalom ura (és mellesleg a Halál Istene…) várja négyüket, hogy egyesítse őket. El lehet képzelni, hogy ez mit jelent. Aki nem lenne képes erre, azoknak Siembieda le is írja: a képességeik összeadódnak és egyetlen testet fognak alkotni, amelynek csak az a célja, hogy elpusztítsa a Földet.

Persze, ezt a jók erői nem nézik tétlenül. Keresztes hadjárat szerveződik ellenük. A cél az, hogy egyenként leszámoljanak velük, még mielőtt egyesülnének. Elsőként Famine és Pestilence a cél, aztán War és végül Death.

A könyv további részei már magával a kontinenssel és az ott élőkkel foglalkoznak. Elsőként a Főnix Birodalom leírása jön. A Birodalom a volt Egyiptom területén alakult ki, minden nekromanta paradicsoma. Az uralkodók nagy része valójában sárkány, akik a régi mitológiai neveket viselik: Rama-Set, Anubis, Apepi, Amon, Anhut, Ammit és Bes. Ők a Sötétség Istenei, a nekromancia legnagyobb mesterei. Velük szemben állnak a Fény Istenei: Osiris, Ra, Thoth, Isis, Horus, Bennu és Apis. A követőik állandó harcban állnak egymással, habár a küzdelem jelenleg elég egyenlőtlen a Sötétség javára.

Már itt elkezdődnek a szokásos játszható és opcionális kasztok ismertetései is: Phoenixi, Ramen, Tauton, Amon Gyermekei, Krokodilemberek, Dzsinnek.

A továbbiakban az afrikai bennszülöttek és kasztjaik vannak leírva. Játszhatunk Orvosságos Emberrel (hasonló az alapkönyvben szereplő Tudóshoz), Esőcsinálóval, afrikai Pappal (a táncmágia és a dobok hangjának ismerője), Agyolvasztóval (a legerősebb pszionikus kaszt, de meg is van az ára) és Nekromantával.

Ez utóbbi részletesen le van írva, lévén Afrika a nekromancia hazája. Általánosan igaz, hogy bár játszható kaszt, a GM csak komoly, megfontolt, tapasztalt játékosnak engedje játszani, ugyanis ezek a karakterek nem éppen rózsaszín gyerekszobában nevelkedtek. Nekik mindennapos az emberáldozás vagy a kínzás, és a képességeik, varázslataik sem virágkertészkedésre valók. K.Zs. írta a Rúna 10-es Rifts ismertetőjében, hogy az AD&D hasonló nevû kasztja elbújhat mellette. Igaza van, sőt, még kicsit finom is volt. Tehát: semmiképpen se engedjük pszichopata vagy 16 évesnél fiatalabb játékosunknak, hogy nekromantát indítson! Ez most nem vicc!

A részletes leírás után a kontinens földrajzi viszonyai következnek. Túl sok változás nincs: a Kongó-medence és a nyugati part egyetlen összefüggő dzsungel. A Szahara kicsit összébb ment (a partvonalak beljebb kerültek), de a Kalahári kicsit nagyobb lett. Etiópia keleti fele lehasadt a nagy törésvonal mentén és Madagaszkár is kettévált. Nagyjából ennyi.

A lakosság nagy része elképesztő nyomorban és kiszolgáltatottságban él. A legjobb helyzetben a dzsungelben megbúvó falvak vannak, ugyanis nekik “csak” az életben maradásért kell küzdeniük. A többiek állandó rettegésben élnek az atlantiszi rabszolgavadászok, a nekromanták, és a kóborló szörnyek miatt. Vannak köztük is, akik jól jártak: a swahilik (szuahélik) a keleti partok kalózai és rabszolgavadászai, akik még a Főnix Birodalommal is kereskednek.

Leírásra kerülnek még a pigmeusok (játszhatók), majd újra a Birodalom következik: M.D. fegyverek, jármûvek, a hadsereg, a törvények.

A könyv a szokásos szintlépés táblázatokkal zárul (az első kiadásokból ezek kimaradtak, de a Palladium honlapról letölthető az Errata).

Összefoglalva: a könyv nagyon jó. Nagyon sok új információ van benne leírva, amelyek mind-mind remek kalandötletek is egyben. Pl. a legalapvetőbb szituáció, egy rejtőzködő falu mindennapos élete is sok kalanddal szolgálhat (akár még Tarzan-szerû történetek is elképzelhetők…). A négy démonlovas elleni keresztes hadjárat jó hosszú kampányt biztosít, igaz, csak felkészült és profi mesélőnek ajánlott belekezdeni ebbe. Az általam ismert kiegészítők közül szerintem ez a legjobb.