RiftsHU - Africa kiegészítések (Noro)

Az Africa könyv szvsz a kihasználatlan lehetőségek és felesleges statisztikák könyve, ráadásul a lényeges mondatokat elég nehéz megtalálni a szövegben. Az Afrika 2 “kézirata” állítólag már Kevin Siembiedánál van. Hogy mikor lesz belőle valami, nem tudhatom, ezért adok egy átfogó leírást az én Afrikámról. Dőlt betűkkel olvashatók az eredeti könyvből kiemelt mondatok, melyeket ezen cikk keretében megpróbálok részletesebben kifejteni. - (Noro, 2003.09.02.)

Észak-Afrika

Népesség: 80% a Főnix Birodalomban él. A maradék 20 millió (40% szörnyeteg, 30% dili, 30% ember) a terület többi részén. A sivatagban nagyon elszaporodtak a különféle Taut Férgek is.

Szaharai törzsek (féreglovasok)

A Szahara valójában nem lakatlan, bár tény, hogy valaki évekig kóborolhat benne anélkül, hogy emberi élet nyomára bukkanna. De az emberi faj ehhez a vidékhez is alkalmazkodott. Az itt élő törzsek valaha az arábiaia nomádokhoz lehettek hasonlóak, de a sokkal nehezebb körülmények megváltoztatták őket. A modern technikából szinte semmi nem jutott nekik, és iszlám vallásuk is erősen eltorzult a három évszázad alatt. Egyes törzsek harcosai Taut-Férgeken “lovagolnak”.

Főnix Birodalom

Démonok és hasonló lények uralják a kontinens ezen részét. Ide tartozik a valamikori Egyiptom, Szudán, Csád és Líbia. Lakói tobzódnak a nekromantikus tudományokban, vagy 2 millió zombi létezik itt. A Fáraó általában emberi alakot visel, de nyilvánvaló, hogy nem halandó lény. 132 éve uralja a Birodalmat.

A Főnix Birodalom egyre növekvő befolyással bír több kisebb államra Szaúd-Arábiában és a környező területeken. Erre majd visszatérünk az Európa Netbookban (a Mediterrán részben), de az arab nomádok természetesen nem tartoznak a fáraó vazallusai közé, sőt!

“Az Istenek Népe” (óegyiptomiak)

Anubisz isten az Egyiptomi Középbirodalom idején büntetésből “halálhoz hasonlatos álomba” küldte egy város minden lakóját. Az isteni mágia ugyanakkor megvédte a várost a pusztulástól. A sivatag betemette őket, de a homok alatt sem pusztultak el. Ez igy is maradt volna az idők végezetéig, ha Rama-szet fáraó nem haragitja magára a Taut Panteont (az Apokalipszis Lovasok kudarca, meg minden…). Néhány évvel ezelőtt Szet ráparancsolt Anubiszra, hogy élessze fel az ősi várost, ő maga pedig elképesztő hatalommal ruházta fel a feltámadt nép papjait. Az Istenek Népe földalatti városában lassan szervezkedni kezdett, hogy visszaszerezze ősi főldjét, azaz egész Egyiptomot!

Az itteni papok, bár legfeljebb három tucatnyian lehetnek, akkora hatalommal birnak, hogy képesek mágikus párbajban legyőzni akár egy felnőtt sárkányt is! Hadjáratuk kezdetén könnyedén elpusztitották a Főnix Birodalom egyik kisebb városát. A Nép tagjait könnyű felismerni kékes bőrszínükről.

Egy kis kitérő: a Nílus istenei és szolgáik

Ezek az istenek meglehetősen kis szerepet játszanak a Földön - a Megaverzumban annál fontosabbat. Bár a Főnix Birodalom elvileg a Taut panteont (az egyiptomi sötét isteneket) imádja, valójában jó, ha a népesség 5%-a foglalkozik velük. Az “istenek népe” elsősorban Anubiszt imádja, a többieket csak amolyan óegyiptomi módon. (Akkoriban minden istenhez imádkoztak, mert ez volt az elfogadott szokás. A panteon két fele még nem vívott egymással nyílt háborút, így lehetséges, hogy az istenek népe továbbra is mindenkihez imádkozik, függetlenül attól, hogy Anubisz szolgálatában Ízisznek például az ellenségei.)

Főnixet Afrikában nem sokat találunk, ellenben Máltán jelentős mennyiségben gyűltek össze. Nekik az istenekhez nincs sok közük, azon túl, hogy Bennu istennőt tisztelik. (Lásd a Mediterráneum Netbookban.)

A Ramen és a Tauton nép ugyanarról a világról származik, melyet háborúik során teljesen elpusztítottak. Ekkor jelentek meg az istenek, és magukkal vitték a túlélőket. A Ramen faj egy új világot kapott Ízisztől, legtöbbjük ma is ott él, és csak az istennő szolgálatában hagyja el azt. Technikai szintjük megközelíti Phase World-ét, és mágiát illetve technomágiát is intenzíven használnak.

A Tautonok Szet otthonában, a Taut nevű világon éltek, egészen addig, míg kegyveszetté nem váltak. Legnagyobb csoportjuk (10 milliós) ma a Földön, a Főnix Birodalomban él. A démonok között csak másodrendű polgároknak számítanak.

A Crocodillian-ok Szebek istennek köszönhetően jutottak el mindenfelé a Megaverzumban. A Nílus mentén valamint Közép- és Kelet-Afrika nagy tavaiban több tízezren élnek, de mivel istenük afféle kívülálló a panteonban, ők sem vesznek részt semmilyen “nagypolitikában”.

Alsó-Afrika

Népesség: 92 millió, ebből 52 keleten (Uganda, Kenya, Tanzánia): 65% ember, 25% dili, 10% szörnyeteg. A Kongó területén az arányok 60% ember, 20% dili, 20% szörnyeteg. Nigériában 14 millió humán és 25 millió dili él.

Gorth városa

Gorth városának népessége: 60,000 nonhumán. A város körüli térségben további 100,000 nonhumán és 50,000 humanoid rabszolga. Kb. 1 millió szabad humán él Splugorth uralta területen.

A város a régi Elefántcsontpart közepén (ma már tengerpart) található. Elsősorban a rabszolgavadászok támaszpontjául szolgál. Nigéria tökéletes vadászterület, az itt élők szinte teljesen védtelenek a modern technikával vagy az erős mágiával szemben (legfeljebb a Légióban bízhatnak, de ők nem lehetnek ott mindenütt). A Kongóból pedig egzotikusabb lények is beszerezhetők. Rabszolgák dolgoznak két gyémántbányában, egy vasércbányában és egy olajkúton és -finomítóban is. Az állandó lakosság számára egy kisebb kittani gyáregység működik a városban, ezen kívül megtalálható a szokásos szálloda, rabszolgapiac, gladiátor aréna és bio-mágikus kereskedő is. A kikötő foglalja el a város nagy részét, de egy piramis is biztosítja a kapcsolatot Atlantisszal: ez a várostól 200 km-re van, a legközelebbi nexuson.

Az Afrikai Idegenlégió

A Kataklizma előtti hidegháborúban egy nyugat-afrikai ország megdöbbentő lépésre vetemedett: behivta azt a Francia Idegenlégiót, melytől a XX. század függetlenségi lázában olyan nehezen tudott megszabadulni. Ezzel a szövetségessel az oldalán biztositotta, hogy bármilyen afrikai belháborúból győztesen keveredjen ki. Aztán jött a világvége, és az ország megszűnt létezni, de a Légió maradt. Európával minden kapcsolatuk megszűnt, de önellátóak voltak, és idővel szövetségeseket is szereztek.

(A Légió Krónikája ezt igy adja elő. Nem tudjuk, hogy a szóban forgó afrikai ország tényleg ezt tette volna, vagy a NATO békefenntartó hadseregéről, esetleg egy Európa által támogatott katonai puccsról van szó esetleg. Ezt az országot egyébként valaha Guinea néven ismerték.)

A jelen

A Légió bázisa, Fort Conacry (nem a hasonló nevű volt város helyén található!) egy őserdő mélyén, a föld alatt épült. Így bár rendszeresen zaklatják egymást a Splugorth rabszolgavadászokkal, azok még nem találtak rájuk. A Légió harcoló alakulatai körülbelül 12,000 embert tesznek ki, a teljes “népesség” ennek valamivel több, mint kétszerese. Felépítése nyugati mintát követ: 6 dandár (division, 1920 fő), mindegyikben 3 zászlóalj (battalion, 640 fő), azokban 4 - 4 század (company, 160 fő).

Utánpótlásukat a környező primitív népek biztosítják. A légiósok több, mint 70%-a ma már fekete bőrű, további 20% pedig arab vonásokkal rendelkezik. Nők is lehetnek a harcoló alakulatok tagjai (általában a Kataklizma óta nem sok nép engedi meg magának, hogy tehetséges embereket vesztegessen el a nemük miatt).

Energiával jól állnak, nyersanyagokkal annál kevésbé. Ezért kizárólag energia-fegyvereket használnak, méghozzá igen fejletteket, de páncéljaik és járműveik eléggé elmaradottak. (Fegyvereik ekvivalensek az új koalíciós energiafegyverekkel, beleértve a CP-30, 40 és 50, a C-29 és a CTT-P40 modelleket - utóbbiakat a kiborgok használják. A design persze más, de technikailag gyakorlatilag ugyanolyanok.) A Légió átka az “Impervious to energy” varázslat, melyet a Splugorth minionok megtanultak igen nagyra értékelni. Ezért a légiósok minden lőfegyverét - a pisztolyok kivételével - vibro-bajonettel (1D6 M.D.) szerelik fel, és a kiborgok fő fegyvere is vibropenge-alapú. Páncéljuk a Gladiator páncéllal ekvivalens. Minden légiós rendelkezik kibernetikus rádió implanttal (kivéve a pszík).

Járműparkjuk kimerül különféle csapatszállító járművekben (Mark V APC-hez hasonló, de nincsenek gépágyúk).

A kiborgok egy dandárt alkotnak, vagyis majdnem kétezren vannak. Teljesen emberiek, szintetikus bőr borítással, csak éppen 2.3 méter magasak (280 M.D.C., P.S. 26, Spd 132, headjack, translator, radio, molecular analyzer, voice synthetizer, bionic lungs, multi-optic eyes, laser rod (3D6 M.D.), secret compartment, synthetic skin (120 S.D.C.)). Nem viselnek páncélt (mert nincs), ruhájuk kék-fehér csíkos hosszú tunika, az egykor itt élt harcos nép emlékére, melyet a Légió a 19. században győzött le. Fegyverük egyfajta vibrolándzsa (hosszú, hajlított pengével, hasonlít a japán naginatára: 2D6+6 M.D.) és egy kézi részecskesugár-ágyú (P-beam: 1D6x10 M.D., 600 m lőtáv).

Az egyik zászlóalj (640 fő) pszíkből (80%) és mágiahasználókból (20%) áll. Ők a Láthatatlan Légió. A név magyarázata az, hogy gyakran vetik be őket álcázott körülmények között. Díszegyenruhájuk - a Légió többi egységétől eltérően - fekete (de a parancsnokuk nem konflison közlekedik, tűzoltóparancsnoki uniformisban :-) ). Tagjai között főleg nagyobb pszík, agyolvasztók és ley vonaljárók vannak. Nekromantákat soha nem alkalmaznak. Az őket kiszolgáló személyzetben néhány tucat techno-mágus is tevékenykedik (a TW-k tehát nem harcoló személyek a Légióban).

A “Láthatatlanok” különleges tárgyai közé tartoznak a Szkarabeuszok. Ezeknek több fajtája létezik:

• A legegyszerűbb egy techno-mágikus eszköz, melyet az egyenruha gallérján viselnek és egyúttal a zászlóalj jelvényeként is szolgál. 6 P.P.E. vagy 12 I.S.P. felhasználásával Invisibility: simple varázslatra képes, időtartama 15 perc.
• A második fajta Szkarabeusz egy tetoválás, melyet kitüntetésként kaphatnak a légiósok (bárki, kivéve kiborgok). Ez háromszor mágikus segítséget nyújt a viselőjének. Nem irányítható, akkor lép működésbe, ha a viselőnek kétségbeesetten szüksége van segítségre, és a célnak legmegfelelőbb varázslat fog létrejönni. Bármilyen varázslat aktiválódhat az 1-6. szintekről, de egy varázslat csak egyszer (tehát nem lehetséges, hogy a karakter életét háromszor mentse meg egy Ithan páncél).
• A harmadik típusú Szkarabeuszt csak varázstudók kaphatják meg, és általában ők is csak magasabb rangban. Ez szintén tetoválás, mely működésében a megújuló Talizmánokhoz hasonlít. Három varázslatot tárolhat - ezeket azonban készítéskor meg kell határozni, nem úgy, mint az előzőnél -, és naponta háromszor használható, P.P.E. nélkül. Lehet egy varázslatot többször is használni, a lényeg csak az, hogy összesen három varázslat lehetséges naponta.

A Légió egyharmada az Északi vagy Sivatagi Parancsnokság alá tartozik, ők a Szahara déli részére indítanak őrjáratokat, szörnyekre vadásznak és tartják a kapcsolatot az itt élő nomád népekkel. A maradék a Déli vagy Dzsungel Főparancsnokságnak engedelmeskedik, az ő elsődleges célpontjuk Gorth városa.

Egy évtizede az Apokalipszis Démonok elleni hadjárat legnagyobb csatái éppen itt zajlottak, ugyanis itt jelent meg a Háború néven ismert Lovas. Az ő hatására a Légió több frakcióra bomlott, melyek egymással és mindenki mással is összecsaptak. A helyzet azóta rendeződött, és a Légió nagyjából újra egységes. Azért csak nagyjából, mert az egyik új nekromantikus szektát, a Háború Szülötteit (Warborns & Warbabies) a Légió tagjai alapították, és ez a szekta ma is létezik, sőt már több is van belőle. Ők viszont annnyira távol állnak mindentől, amit a Légió képvisel, amennyire az csak lehetséges.

A Kongó

A Dzsungel Népe (pigmeusok)

Kétmilliós lélekszámukkal a legnagyobb emberi népcsoport egész Afrikában. Elszigetelt falvakban élnek, melyek 100 - 1,000 fő lélekszámúak. A falvak szinte csak vadászaikon keresztül tartanak kapcsolatot, akik útjuk során eltöltenek egy-egy éjszakát a közeli településeken. Ilyenformán ők hordják a híreket is. A Kongó széle felé élő törzsek nomád életmódot folytatnak, de a belső területeken százéves falvak is állnak.

A falu vezetője a király vagy a királynő, őt a vének tanácsa követi. Az uralkodó legtöbbször azonos a falu sámánjával, de ez egyáltalán nem törvényszerű. A sámánok nem képesek varázsolni, és a sztyeppi törzsek rituáléit sem ismerik. Egyetlen képességük az amulettek és talizmánok készítése. Ugyanakkor a természetfelettinek mégis ők a legavatottabb ismerői. Ami igazán nélkülözhetetlenné teszi őket, az a mágikus fegyverek készítése. (Ez “pygmy charm”-nak minősül, hatásában pedig megegyezik a Dance of blessig weapons rituáléval.) Vannak köztük millenium druidák és herbalisták is (mindkettő az England worldbookból).

A természetfelettit szinte minden formájában gyűlölik, de az Ezeréves Fákat istenként tisztelik. Egyes sámánjaik ismerik az Ősatyához - a Föld legnagyobb Ezeréves Fájához - vezető utat a dzsungel kellős közepére.

A Szőrös Nép (agogwe)

Ez a homo erectushoz hasonló nép átvészelte az ember modern korát anélkül, hogy akár a kőkorszak szintjéig eljutott volna. A Kataklizma után létszámuk újra gyarapodni kezdett. Testük szőrős, majomszerű, intelligenciájuk jóval az emberi alatt marad, bár képesek beszélni és eszközöket használni. Ruhákat egyáltalán nem viselnek. Egyetlen szerveződési formát ismernek, ez a család. Vezetőik, törzseik, pláne varázstudóik nincsenek, ellenben mindegyikük pszí képességekkel bír. A Fák Népét kivéve senkivel nem barátkoznak (persze mindig lehetnek egyedi kivételek). Körülbelül negyedmillióan élhetnek a Kongó mélyén.

A Fák Népe (tree people)

Kb. egy méter magas, humanoid dilik, a fakúszó makikra hasonlítanak. Két óriási, fekete szemük uralja az arcukat, hosszú karjaik alatt bőrszárnyak húzódnak, mellyel képesek a fák között siklani. Mind a négy végtagjukon van egy szembefordítható hüvelykujj. Összesen vagy hatmillióan lehetnek, egy törzs létszáma elérheti a tízezret is (a néhány száz azért gyakoribb). Mágiát kizárólag egy formában űznek: herbalistáik vannak.

A Fák Népe nagyon összetartó, a végletekig társas lények. A magántulajdont nem ismerik és nem értik, és a száműzetést tartják a legsúlyosabb büntetésnek (halálbüntetést soha nem szabnak ki: szerintük csak egy őrült pusztíthatja el egy fajtársát). Mindenek felett szeretik a szabadságot (a bebörtönzés a másik olyan büntetés, amit soha nem szabnának ki). Az idegenekkel szemben látszólag érthetetlenül viselkednek: először ellopnak mindent, amit bírnak, majd adott esetben segítenek nekik kitalálni a dzsungelből.

A Párducnép (werepanthers)

Az alakváltó népek állítólag a Föld őslakói. Ezt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a Mogwa törzs sajátjaként védelmezi a Kongó erdejét már legalább 200 éve. Ők a legnagyobb párducember törzs a Földön, sőt valószínűleg a legnagyobb alakváltó törzs minden faj között (lehet, hogy farkasemberből több van, de ők nem élnek együtt). Összesen négyezren lehetnek, 50 - 200 fős falvakban élnek, melyek a fákon, a dzsungel középső szintjén találhatók, akár 30 méter magasságban. Előnyben részesítik emberi alakjukat, a falujukba tévedő idegenek gyakran úgy távozhatnak - persze csak ha nem okoztak bajt -, hogy nem is tudják, mivel találkoztak.

A törzs tagjai emberi formában mind negrid vonásokkal és bőrszínnel rendelkeznek. Ruhát nem nagyon viselnek, de tetoválásokkal és festéssel díszítik a testüket. Néha mágikus hajítódárdákat és késeket használnak (ezek olyanok, mint a Dance of blessing weapons rituálénál leírtak, de más módon készülnek). Állat alakban mind fekete párducok. Természetesen a férfiak és a nők is harcosok, de köztük is van néhány sámán (itt: Misztikus O.C.C.). A Splugorth rabszolgavadászokat kímélet nélkül irtják. A Fák Népe végtelen kíváncsiságától hajtva barátságot kötött velük, a Szőrös Nép ellenben irtózik tőlük, mint minden ragadozótól. A Dzsungel Népével a viszonyuk ambivalens: bár a párducemberek őket is védelmezik, csak kevés pigmeus képes őket nem szörnyetegként szemlélni.

Taunak, a rejtett város

A Pre-Rifts város, Kananga magasságában (Dél-Zaire) egy egyiptomi stílusban épült, kis város rejtőzködik a dzsungelben. Lakói (26,500 fő) különféle természetfeletti lények, az egyiptomi istenek illetve a Splugorth-ok szolgái közül menekültek el. Olyan lények ők, akik megunták a felsőbbrendű lények parancsolgatását, és új, békés életet próbálnak kezdeni. A város közelébe keveredő idegeneket általában elijesztik, mielőtt bármit is láthatnának, akik pedig mégis bejutnak a városba, azokat megpróbálják ott tartani, nehogy bárkinek is elárulhassák rejtekhelyüket.

Etiópia

Az emberi lakosság nem éri el a három milliót. Az ország hemzseg a sárkányoktól, szfinxektől, matikoroktól, kiméráktól, és más szörnyektől… A Vörös-tenger partján találhatunk falvakat.

Darak, a nekromanták városa

A várost élőholtak seregei építették föl, hogy halandó uraik lakhelyéül szolgáljon. Valahol az Etióp-felföldön található, pontos helye ismeretlen. Vagy ezer (!) nekromanta él itt - többségük Death walker -, 30,000 élő szolga és 100,000 élőhalott. Az élőket úgy vadásszák össze egész Etiópiából, de néhány év elteltével legtöbbjük csatlakozik az élőholtakhoz. Szerepük elsősorban akkor van, ha uraik mágiájához véráldozatra van szükség. Nem kell őket bezárni vagy őrizni, ugyanis egy máshol ismeretlen varázslattal “lelassítják” őket. Ez az állapot külsőleg hasonlít arra, amiben a vámpírok rendszeres áldozatai vegetálnak, de Daraknak semmi köze a vámpírokhoz. Ami fő, hogy a varázslat áldozatai képtelenek gondolkodni. Az csak külön előny, hogy kihűlt testükkel és merev tekintetükkel friss zombikra hasonlítanak. (Hideg test: P.P.E.: 15, Időtartam: szintenként 10 perc, Hatótáv: érintés, Mentődobás: standard. Az alany testhőmérséklete lecsökken, de a mágia megakadályoz minden maradandó károsodást. A test és az agy működése is lelassul, de nem a tetszhalál szintjére. A testhőmérséklet 20 C, -20% minden képzettségre, valamint -6 I.Q., -6 P.P., -2D6 Spd.)

Megemlítendő, hogy egy évtizeddel ezelőtt ezen e vidéken pusztított az Éhínség néven ismert Apokalipszis Lovas.

A Délkelet

Kampala, a volt főváros alacsony technológiájú, kb. egymilliós népességű város. A környéken több város található, 10 - 60,000 fős lakossággal. Egész Uganda népessége kb. 11 millió fő (65% ember).

Kampala

A Fekete Kontinensen is vannak Kataklizma előtti romok, éppen úgy, mint bárhol másutt. Máig jó állapotban vannak például Kinshasa, Nairobi, Johannesburg és Kampala épületei. De az utolsó kivételével az ilyen városok mind tabunak számítanak. A legtöbbet teljesen benőtték a növények, vagy betemette a sivatag. Már persze ha nem a tenger nyelte el őket.

Kampala városát valójában úgy kell felfogni, mint több tucat törzs békés együtt élését. A Pre-Rifts városból az épületeken kívül semmi nem maradt, sem áramszolgáltatás, sem csatornázás, sem más szolgáltatás. Az emberek beköltöztek az épületek alsó néhány szintjére, de a lakásokat már a maguk módján rendezték be (képzeljünk el egy fűkunyhót egy harmadik emeleti erkélyen). A lakosság kb 15%-a fehér, de a feketék között is vannak olyanok, akiknek az ősei mindvégig a városban éltek. Ők átörökítettek a mai nemzedékekre néhány modern szokást. Például az öltözködés terén észlelhetjük a “civilizált” hatást, de említhetnénk azt is, hogy a belvárosban jó néhány “modern” szórakozóhely működik.

A város egyes részeit az ott letelepedett törzs(ek) vezetői irányítják, szükség esetén a törzsfők összegyűlnek, és tökéletesen demokratikus vitatkozással próbálnak valamiféle döntést hozni - ugyanis képtelenek egy vezetőt választani maguk közül. Fontos még, hogy működik egyfajta rendőrség: ez a törzsek azon harcosaiból áll össze, akik nem a sztyeppét járják. Közöttük van együttműködés, tulajdonképpen ők fogják valamennyire mégis össze Kampala különféle népeit.

Az Apokalipszis Háború óta a város legfontosabb személyisége Nebra Nyah, egy fekete varázslónő (13. szintű!), aki több törzsfő és az egész rendőrség támogatását élvezi. Vészhelyzetekben ő szokott a törzsfők tanácsában az asztalra csapni és kikényszeríteni valamiféle döntést (a rendőrök pont ezért szeretik). Mielőtt letelepedett a városban, néhány évig Ugandában és Tanzániában utazgatott, megalapozva a hírnevét. Egyes legendák szerint valaha boszorkány volt, de jó útra tért (afrikai boszorkányról van szó, aki nem egy idegen intelligenciától függ, elvileg tehát lehetséges). Mások szerint halhatatlan lény, aki megalapította a Kataklizma után a kampalai törzsszövetséget, és száz évente visszatér. Megint mások arra esküdöznek, hogy húsz éve még egy belvárosi kocsmában táncolt éhbérért, ezeket általában kiröhögik…

A környező “városok” hasonló képződmények: Pre-Rifts kisvárosok maradványai, bennük törzsi életet folytató emberekkel. Függetlenek Kampalától, de veszély esetén egyesítik a csapataikat.

A fehér vadászok

Hívják őket vadőrnek és szörnyvadásznak is. Ők Kelet-Afrika “lovagjai”. Többségük fehér ember Kampalából vagy egy fehérek lakta, de törzsi kultúrában élő faluból, mely a Serengeti nevet viseli. Feketék is csatlakozhatnak közéjük, de akkor el kell hagyniuk régi törzsüket, hogy az afrikai emberiség védelmezői lehessenek - ez a törvény. Minden kelet-afrikai törzsben szeretik és tisztelik őket. Az emberek védelmén túl feladatuknak tartják a normális élővilágot veszélyeztető szörnyek ritkítását is. Ezen felül értenek az orvosláshoz is, legalább felcseri szinten (skill: paramedic).

Tudnivaló, hogy fehér vadásznak illetve game wardennek (vadőrnek) a szafárik vezetőit és a nemzeti parkok őreit hívták a késői gyarmati korszakban és a XX. század végén. A mai fehér vadászok valóban belőlük alakultak ki. A Kataklizma előtti zavaros időkben már rendelkeztek modern (M.D.C.) fegyverekkel, arra az esetre, ha felkelés törne ki a nagyhatalmak által megszállt afrikai vidékeken. A Kataklizma után a nép védelmezőivé váltak, de európai múltjukat lassan elfeledték. Összegyűltek egy faluban, melyet előbb “főhadiszállásnak” neveztek, majd a harmadik vagy negyedik nemzedék egy régi térképről Serengetinek.

A Fehér vadászok legtöbbje (75%) érzékelő pszí képességekkel rendelkezik, a Wildernes scout O.C.C.-be tartozik, és ősi vadászpuskákat használ, melyek nemzedékről nemzedékre hagyományozódnak. Ezek vagy robbanó lövedékkel működnek (Serengeti alatt van egy titkos lőszergyáruk), vagy lézerrel. A legmegbecsültebb példányok mind a kettővel. Előforduló típusok: TX-11 vagy TX-16 a Triax könyvből, illetve Lynx, Homesteader, vagy Fat Boy a Warlords könyvből (inkább ezekkel ekvivalens gyártmányokra kell gondolni, nem pont ezekre).

Mwanza: naruni kereskedők

Alig egy éve bukkantak fel Kampalában a Naruni kereskedők. Extra erős energiafegyvereket kínáltak, és könnyű személyi erőpajzsokat, ráadásul hitelbe! A törzsek harcosai közül sokan kapva kaptak az alkalmon (az afrikai törzsek istenei, az indiánokkal ellentétben, nem tiltották meg konkrétan a modern technika használatát). A harcosok csaknem harmada rendelkezik naruni fegyverekkel, a többiek úgy gondolják, hogy az istenek azért csak nem nézik ezt jó szemmel. A Fehér vadászok törvénye tiltja, hogy idegen fegyvereket használjanak.

Szavahihető szemtanúk szerint amikor a “fekete boszorkány” egy utazásról hazaérkezve hírét vette mindennek, majdnem békává változtatta az egész törzsfői tanácsot. Amikor végül lefogták, elment tárgyalni a naruni képviselőkkel és nekik adta a város összes eddigi tartozása, valamint egy jókora hitelkeret fejében az általa nemrég felfedezett mwanzai gyémántbányát a Viktória-tó túloldalán.

A narunik rövid idő alatt kiépítették és működésbe hozták a bányát. Ma itt található a bázisuk, ahonnan időnként kereskedőik körútra indulnak és megpróbálnak megszédíteni más afrikai törzseket.

A Zulu Királyság

Dél-Afrika és Mozambik: kevesebb, mint 2 millió humanoid lakos (80% ember).

Mozambik és Zimbabwe szinte összes törzse, valamint a Dél-Afrikából menekültek három éve egyetlen hatalmas népbe tartoznak az “újjászületettt” uralkodó, Shaka Zulu uralma alatt. Lehetnek vagy félmillióan, köztük 150,000 harcos. Közülük 20,000 naruni fegyverekkel és erőpajzsokkal van felfegyverezve. Hitelbe… (Nebra Nyah-val ellentétben Shaka még nem ismeri a Naruni Adósság Behajtókat. Ha nem jön közbe semmi, öt év múlva megjelenik egy kiborg-hadsereg és egész népét el fogják adni rabszolgának.)

Az ország Pretoria romjaitól a Nyasza-tó középső részéig, illetve a Kalaháritól a Csendes-óceánig terjed. Az emberek továbbra is falvakban vagy vándorló törzsekben élnek, de sokkal jobban, mint régen. Központja egy erőd Mozambikban, a Zambézi partján. A belső területek jól védettek mind a szörnyektől, mind az - egyre ritkább - ellenséges törzsektől. Itt él a nem harcos népesség 3/4-e és a harcosok fele. Shaka király megszervezte a megtermelt élelem elraktározását is, így már nincsenek annyira kiszolgáltatva az időjárásnak és a kóbor átokszóróknak sem.

Amiben a zulu sereg gyenge, az a mágia. Vannak totem harcosaik (maga Shaka Zulu is leopárd harcos), és orvosságos embereik, de alig vannak köztük papok és hagyományosabb varázstudók (ide értve még az esőcsinálókat is). Igaz, a Rhagutuval kötött béke óta a helyzet nagyban javult.

Shaka Zulu jelenleg nagyon fiatal (25 éves), és három évvel ezelőttig még más nevet viselt. Akkor is kivételes harcos és vadász volt, de semmi jelét nem mutatta annak, hogy az 500 évvel ezelőtt élt nagy királyhoz bármi köze lenne. A még meg nem hódított törzsek bölcsei között máig folyik a találgatás, hogy valóban újjászületett volna Shaka Zulu, vagy az istenek küldötte (ami éppen olyan jó), esetleg csak úgy felvette a nevet (ami nem feltétlenül baj, ha valóban olyan karizmatikus és zseniális stratéga, mint amilyennek látszik), vagy netalán valami ismeretlen hatalom bábja.

Rhagutu városa

Egy erőd-város a Zulu Királyság északi határán, a Nyasza-tó keleti partján. Lakossága kb. 15,000 fő. Királynő uralkodik fölöttük. Rövid erőfitogtatás után a város behódolt Shaka Zulunak. A békekötés értelmében a város belügyei a királynő kezében maradnak, és zulu katonák nem állomásoznak itt. Rhagutu uralma alá tartozik több kisebb falu, valamint Táborváros is. Ugyanakkor a város mágikus erőforrásai a zuluk rendelkezésére állnak. Shaka hamarosan arra is rájött, hogy Gheka királynő sokkal jobb politikus nála, és békeidőben egyre jobban hallgat a tanácsaira.

Rhagutunak önálló védelmi hadserege van, melyet egy nagyon befolyásos esőcsináló (a királynő barátja) felszerelt naruni NE-600 lézerkarabélyokkal (ez azért nagy szó, mert a narunik a Földön kizárólag plazma-töltényes fegyvereket adnak el, melyekhez a lőszert csak ők gyártják).

A város társadalma távol áll a szokásos törzsi rendszertől, inkább egyfajta átjárható kasztrendszer. Legalul állnak a gyermekek, földművesek és kézművesek. A következő szint az állami hivatalnokoké, majd a katonák, a papnők (mindig nők), és az orvosságos emberek következnek. Felettük állnak az esőcsinálók (mind férfiak), és a főpapnők, végül a királynő. A királynőt a főpapnők választják egymás közül, élethosszig. A kasztrendszer nem jár különösebb megkötöttségekkel, csak egyre több megbecsüléssel, befolyással, nyilvánosan hordható ékszerrel, és érdekes módon egyre kevesebb hordható ruhával. A királynő például már csak ékszereket hord. Állítólag egy idegen civilizáció hatása jelenik meg mindebben, mely segített megalapítani a várost 300 éve, de ha volt is ilyen beavatkozás, mára nyoma sem maradt.

Az esőcsinálók egyébként régebben az orvosságos emberek alatt álltak, de amikor bezárták azt a hasadékot, amin át Táborváros majdani lakói érkeztek, a királynő “előléptette” őket. Azóta a rhagutui esőcsinálók sokkal több figyelmet fordítanak mágikus tanulmányaikra, mint kóborló társaik (szintenként legalább három új varázslatot tanulnak).

Táborváros, idegen hadsereg

Lakói körülbelül 20 éve érkeztek egy hasadékon át a Rhagutu melletti síkságra. Korai XXI. századi fejlettségű, tökéletesen emberi lények. Menekültek saját világukból, hadseregük utolsó maradványa kísérte őket. Itt először rátámadtak egy rhagutui járőrcsapatra, majd két tűz közé kerültek a város és a hasadékból előtörő üldözőik (Mechanoidok) között. Amikor rhagutu esőcsinálói bezárták a hasadékot, letették a fegyvert. A királynő végül megengedte, hogy letelepedjenek a várostól néhány kilométerre, ahol egy sátrakból és konténerekből álló várost építettek fel. Valamivel később fegyvereiket és járműveiket (dzsipek, teherautók, semmi komolyabb) is visszakapták. A Táborváros vezetője Ackass ezredes, aki egyúttal a hadseregük legmagasabb rangú túlélője is.

Maszáj törzsek

A Zulu törzsek legnagyobb ellenfelei. A Viktória- és a Nyasza-tó között ők uralják a földeket (gyakorlatilag egész volt Tanzániát), és eszük ágában sincs behódolni egy más törzsből származó uralkodónak. A maszáj törzsek nem egységesek, régebben egymással is sokat harcoltak - ezt ma már nem engedik meg maguknak, de még messze vannak attól, hogy egy saját vezető alatt egyesüljenek. Ha ez nem következik be hamarosan, akkor bukásuk elkerülhetetlen. A naruni kereskedők még nem keresték fel őket (még!), de nagyon erősek mágiában: harcosaik teljes 20%-a totem harcos!

Az Apokalipszis Háborújában maga a Halál járta be ezt a területet, de viszonylag gyorsan tartott északra (Éhínség volt a hozzá legközelebb található Lovas), és nem okozott akkora pusztítást, mint az lehetséges lett volna.

A leopárd kultusza

A maszáj totem harcosok között különleges helyet foglal el a leopárd. Ennek a totemnek sok “követője” (de nem mind) egy különleges kultuszba tartozik. Ők valóban istenként imádják a totemüket, emberáldozatot is mutatnak be neki, és üldözik azokat a leopárd harcosokat, akik elitélik ezt a kultuszt. Manapság legfőbb ellenfelük Shaka király, aki maga is leopárd harcos.

Ebben az egész kultuszban mindenesetre lehet valami, ugyanis a közéjük tartozók jóval erősebbek, mint az átlagos afrikai totem harcos (játéktechnika: nem a Dél-Amerika könyv, hanem a Spirit West könyv O.C.C.-jét használják. A különbség lényegében annyi, hogy ezek M.D.C.-je permanens, és 10 P.P.E.-ért fel tudják venni a totemállat alakját.) Állitólag hasonló kultusza létezik valahol a Nilus környékén a Krokodil-szellemnek is (vagy ez csak legenda, melynek alapját Tautonok vagy Crocodillian-ok adják?).

Szuahéli (swahili) törzsek

A harmadik nagy népcsoport sokkal kevésbé harcias, mint a zuluk vagy a maszájok. Egy részük már behódolt Shaka Zulunak, a többiek is valószínűleg ezt teszik majd, ha a seregek elérik a földjüket. A szuahéliek az Indiai-óceán partvidékén és a nagy afrikai tavakon hajóznak, halászok és kereskedők. A Zulu Királyság kereskedelmét is gyakorlatilag a behódolt szuahéliek működtetik. Kampala legtöbb törzse is a szuahéliek közé tartozik.

Itt érdemes talán kitérni a hagyományos szavannai törzsek szerveződésére. Egy törzs királya hadifőnök, bíró és politikus egy személyben. Ugyanakkor nem teljhatalmú úr. Legfontosabb tanácsadója az orvosságos ember (szuahéli nyelven: Mganga), aki elsősorban érzékelő pszí képességekkel rendelkezik. Ezen felül olyan mágikus tárgyakat is készít, melyek a gonosz erőktől (a természetfelettitől) védenek. Ilyen ellenfelekkel szemben az ő szava mindenkinél többet ér. A papok szintén nagyon fontosak a sötét mágia elleni védekezésben, de ők egyúttal tanítók és a történelem ismerői is (valamint az ő kiváltságuk a szeszfőzés). Létfontoságú a mágikus fegyverek készítésére szolgáló varázslatuk, a “Dance of blessing weapons”. Nem szabad elfelejteni, hogy a papok mágikus rituáléi gyakran az egész falu közreműködését igénylik. Míg egy orvosságos ember hatékonyan tud működni egyedül is, egy papra ez nem igaz.

Természetesen egyes törzsek királya (királynője) lehet orvosságos ember vagy pap (utóbbit láthattuk Rhagutuban is), sőt akár esőcsináló vagy boszorkány is, melyekre majd később térek vissza.

A harcosok között előkelő helyet foglalnak el a totem harcosok. Afrikában ez sokkal ritkább, mint az indiánok között, de létezik (gondoljunk csak az omaguai istenre, Szimbára, aki “azelőtt afrikai törzsi totem volt” - lásd South America Worldbook). Minden 20 harcosból általában egy lesz valamilyen totem kiválasztottja (a maszájoknál, mint említettem, gyakoribb). Ők a törzs elitje, hiszen puszta kézzel képesek szembeszállni a természetfeletti lényekkel. Gyakori totemek: oroszlán, leopárd, gepárd, krokodil, csimpánz, asszala (óriáskígyó)… Ha eljárják a totemük táncát, P.E.x5 + 10x szint M.D.C. pontjuk lesz, erejük természetfelettivé válik, és más fajtól függő bónuszokat kapnak (Pl: óriáskígyó: +2D4 P.S., +1D6x10 M.D.C., +20% mászás/úszás; gepárd: +2 P.P., +1D6x10 Spd, +2 initiative). A Tánc a totemállat mozdulatait utánozza. Egyébként a Wilderness scout O.C.C. használható, de 1. szinten csak 5 választható és 4 másodlagos képességet kapnak. Teljes leírás a South America Worldbookban: Totem warrior O.C.C..

Az esőcsinálók általában nem taroznak egyetlen törzshöz sem. A legtöbbjük vándorló zsoldos, aki fejalánlja mágikus képességeit minden útjába eső falunak. Ők állnak legközelebb a hagyományos varázstudókhoz, bár leghatalmasabb varázslataikat ők is csak sok résztvevős rituálé formájában képesek használni. Végül az afrikai boszorkány (szuahéli nyelven: Mcsávi) talán a nekromantához áll a legközelebb. Ők nem egy idegen intelligencia ügynökei, bár van néhány olyan képességük, mely varázslat formájában elsajátíthatatlan, varázshatalmukat általában innen-onnan harácsolják össze. Nem kötődnek semmilyen faluhoz vagy más közösséghez, hacsak nem ők uralkodnak fölötte.

Az Oroszlán-nép (werelions)

Az alakváltók talán legerősebbjei kis családokban járják Afrikát a Főnix Birodalomtól egészen az Éjvidékig. Ők a szavanna védelmezői, ha kell, akár az emberek ellen is (egy egy Triax felderítő csapatot például megpróbálnának eltenni láb alól, mert úgy gondolják, hogy az emberek modern technikával csak bajt hoznak). Ember és démon küzdelmében habozás nélkül az előbbi segítségére sietnek, és mindenek előtt vadásszák a Splugorth rabszolgavadászokat. A délkeleten készülődő összecsapásból valószínüleg kimaradnak, bár sokan inkább a maszájokkal szimpatizálnak, már csak azért is, mert a zuluk túl erősek. Mostanában népszerűvé váltak köztük az Éjvidékről hozott csontfegyverek (egyébként is ők azok, akik a leggyakrabban élve visszajönnek onnan).

A párducemberekhez hasonlóan nekik is vannak sámánjaik (Misztikus O.C.C.), szeretik a tetoválásokat, de nincsenek falvaik, csak néhány szent helyük szerte a kontinensen. Számukra a legfontosabb szerveződési forma a család, mely mindig egyetlen felnőtt férfit, 1-4 felnőtt nőt és gyermekeiket jelenti. Az oroszlánember nők számára nagyon fontos, hogy egy erős hím irányítsa őket. Néha előfordul, hogy ez az erős “hím” egy halandó ember. Sok oroszlánember előnyben részesíti az állati alakját a többivel szemben, és olyanok is vannak, akik közönséges oroszlánok társaságában élnek. Annyi bizonyos, hogy az afrikai szavannán oroszlánra vadászni mostanában eléggé rizikós foglalatosság.

A szavanna emberi törzsei úgy tartják, hogy az oroszlán-nép őse egy emberi törzs volt, melyet az istenek erővel ruháztak fel, hogy a többiek védelmezői legyenek. Így - ellentétben a Kongó párducembereivel - nem tartják őket szörnyetegeknek (a legenda hamis, hiszen az alakváltók eredeti Kilenc Népe (medve, róka, hiéna, sakál, jaguár, oroszlán, párduc, tigris, farkas) az emberi fajjal egyidős. Részletek Steven Trustrum Tribes of the Moon cikkeiben a Rifter 3-5-ben.

A Délnyugat

Dél-Zaire, Zambia és Angola: 16 milliós népesség (75% humán). Namíbia és Botsvana: kevesebb mint egy millió ember.

A Kalahári Oázis

Egy 15. szintű esőcsináló, Iulus Nemen hozta létre és irányítja ezt a közössséget. Alattvalói kb. 3,000-en vannak, mind bantu őslakók. Nagyhatalmú (természetfeletti) szövetségesekkel rendelkezik, de még erősebb ellenségekkel: ugyanis nagyjából 20 évvel ezelőtt magára haragította az Olimposz néhány istenét a Mediterránon. Mostanában azzal tölti az idejét, hogy kisebb démonokat küld a zulu király ellen, akit állítólag nem csak (érthető) hatalomféltésből, de valamilyen személyes okból is gyűlöl.

Namib-sivatag: nap-elfek

Kőkorszaki állapotok között élő, negrid bőrszínnel rendelkező elfek élnek itt, vagy fél tucat faluban. Összes lélekszámuk legfeljebb 3,000 fő lehet. Nem tudnak semmit a Palladium világról, valószínűleg nem onnan származnak. Isteneket nem imádnak, és általában elég hiányos képük van a természetfelettiről. Vannak misztikusaik és pszí-gyógyítóik, ismerik a különféle entitásokat (Tectonic, Possesing, stb) és az Afrikában előforduló szörnyek többségét, de semmi mást. Az emberi fajról annyit tudnak, hogy technikailag fejlettebb náluk és célszerű távol maradni tőle. Valószínűleg otthoni világukban az emberek és az elfek elkülönülve éltek, más fajokkal pedig csak itt a Földön találkoztak.

Tengerpart: tengeri elf város

A namíb partok alatt egy gigantikus barlangban épült a Naut’yll idegenek egyik vízalatti városa a hétből. A néhány évvel ezelőtt lezajlott Kittani - Naut’yll háború során a kétéltű lények összes atlanti városa elhagyatottá vált, köztük ez is. Hamarosan egy csapat tengeri elf vette birtokba a romokat. A város egyedülálló abban, hogy felső részei a barlang levegős részén találhatók, így szárazföldi lények számára is lakhatók. A barlangot szárazföldi alagutakon és a tenger alatt is meg lehet közelíteni - a tenger felé nyitott, de az alagutakat annál nehezebb felfedezni. A város neve Új Barbaros (a régi is a Földön volt, valahol az északi Atlanti-óceánban, de elpusztult). Lakossága kb. 50,000 tengeri elf, 10,000 ember és 12,000 egyéb lény. Egyelőre nincs kapcsolatuk más afrikai kultúrákkal.

Az Éjvidék (volt DAK)

A Fokvárostól Johannesburg romjaiig érő területen az Apokalipszis Lovasai óta nem kelt fel a Nap. A Dögvész nevű Lovas jelent meg itt, aki aztán végig is vonult fél Afrikán (a Lovasok ellen összegyűlt hadsereg ugyanis jóval északabbra tevékenykedett, és őt fedezték fel utoljára).

Az Éjvidék felülről úgy néz ki, mintha egy sötét kupola borulna a kontinens déli vége fölé. A kupola nem anyagi természetű, tisztán elemi sötétségből áll. A Hold és a csillagok fénye sem jut át rajta. Az emberek - már akiket a Harmadik Lovas, Dögvész tombolása életben hagyott - elhagyták a vidéket és csatlakoztak a Zulu Törzsszövetséghez.

Később itt rendezte be lakóhelyét az őrült nekromanta, aki Ozirisz koponyáját viselte. Dögvész áldozatainak légióit hozta vissza a sírból, és emberi csontokból emelt tornyot magának a Drakensberge oldalában. Körülbelül három éve ő is eltűnt. Sokak szerint elpusztítása az újjászületett Shaka Zulu első nagy hadittette volt. Az ide látogatók felkészülhetnek rá, hogy megelevenített csontvázak ezreivel kerülnek szembe. A nekromanta kincseit még senki nem találta meg, akik egyáltalán kijutottak, csak néhány mágikus csontpengét tudtak felmutatni. (Egyszerű mágikus fegyverek, M.D.C.-lények ellen 2D6 M.D. + természetfeletti P.S. bónusz pontnyi sebzést okoznak.)

Utószó

Mint az a szövegből kiderülhetett, én már egy évtizeddel az Apokalipszis Lovasai támadása után tartok. Ha valaki a hadjárat idején akar mesélni, akkor a következő változtatások teendők: az “Istenek Népének”, Naruni kereskedőknek, a Zulu Királyságnak nyoma sincs, a Légió feldarabolódása és az Éjvidék megjelenése a közeljövő (vagy a közelmúlt) történései, a tengeri elfek helyén pedig még a Naut’yll idegenek élnek. Nebra Nyah még nem felügyeli Kampala városát, Rhagutunak nincsenek modern fegyverei, Táborváros nem létezik.

Persze az én idővonalam nem szentírás, úgyhogy ha valaki - például - a zulu hadsereget akarja harcba küldeni a Lovasok ellen, ám tegye. Az “Istenek Népe” az egyetlen, akik egy korábbi időpontban nem lehetnek jelen, hiszen őket Anubisz azért élesztette fel, hogy megbüntesse Rama-Szetet a Lovasok kudarcáért.