Rifts World Book 13 - Lone Star

Mai ismertetőnk témája egy újabb koalíciós világkönyv, mely a (már nem is annyira) titokzatos Lone Star Komplexummal, a Koalíció titkos erőforrásaival, a Kataklizma előtti genetika csodáival és nem utolsósorban a Pecos “Birodalommal” foglalkozik. Méretét tekintve a “közepes” (176 old / 16.95 dollár) kategóriába tartozik.

Indításként kapunk rögtön egy térképet a volt Texasról (ez később még kétszer megismétlődik a könyvben, szinte változatlanul - vajon miért?) valamint megcsodálhatjuk Lone Star állam címerét: ötágú csillag előtt koponya, körülötte babérkoszorú. Ezután Erin Tarn meséli el, mit is lehet tudni általában a Komplexumról. Majd rövid földrajzi áttekintés következik: a Koalíció öt kisebb támaszpontot tart fenn a térségben, melyek közül a legnagyobbat kb. két hadosztály (kb 12.000 fő) és hasonló létszámú civil lakja. Ez egyébként Wichita Falls, és egyben a Lone Star haderők főparancsnoksága. (Nem keverendő a Lone Star véderőkkel, akik mintegy kétszer (!) ennyien vannak, és természetesen a Komplexum körül állomásoznak.)

Lone Star Város maga a Komplexum mellé épült kis civil település. Álllítólag 33.000 főt számlál. Namármost, a Coalition Navy könyvben szereplő Fort Pinnacle kikötőben, mely csak öt éve létezik, ráadásul még messzebb van a Koalíció sűrűn lakott vidékeitől (a Mexikói-öböl partján) 98.000-en laknak, melynek jó kétharmada civil! Ezek után ezt a 33.000-et én képtelen vagyok elfogadni. Az alapkönyv szerint 50.000 ember (fele ennek tudós, aki nyilván a Komlexumban lakik) és 81.000 mutáns. Nem lehet, hogy ez a 33 inkább 133? Én mindenesetre ehhez tartom magam.

Akkor lássuk magát a Komplexumot: a Koalíció P.A. 68-ban fedezte fel, miközben olajlelőhelyek után kutattak. Három hónappal később Prosek császár megalapította Lone Star Koalíciós Államot, eddigre a bázist már megszállta a 4. Hadsereg. Az egész földalatti építményben mindössze három ember maradványait találták meg, valamint minden berendezést kikapcsolva, de működőképesen! Hogy mi történt itt a Kataklizma során, arról csak dr. Bradford igazgatónak van némi elképzelése. A felszínen, mint említettem, a teljes 4. Hadsegeg (24.000 fő) állomásozik, a véderőké továbbá az első két földalatti szint is. A 3. szint a Pszi-kutyák nevelő és kiképző központja, a 4. a koalíció talán legnagyobb SAMAS- és Skelebot-gyára, de más hadianyagot is gyártanak. (Lone Star nélkül a Koalíció technikai szintje legalább 33%-kal alacsonyabb lenne a mainál.) Az 5. és 6. szint a Genetikai Tervező Osztály (GED) otthona. A 7. szint nagy része abszolút titkos: itt található az ún. 357. Szektor, Bradford doki titkos és illegális kísérleteinek színhelye (egészoldalas illusztráció: nem tudom, mi a fene ez, de nagyon hasonlít egy mutáns T-rexre. Durva :). A 8. szint befejezetlen és le van zárva. Egy csomó megszökött mutáns patkány él itt. A 9. szint pedig egy ismeretlen rendeltetésű, gigantikus berendezést rejt magában. Ide Bradfordon kívül senki nem léphet be.

Az első bevethető Pszi-kutyák P.A. 77-ben jelentek meg. Azóta is ők a GED legnagyobb sikere. Néhány statisztika: 70%-uk hímnemű, a nőstények 50%-a a tenyésztésben és gyereknevelésben játszik szerepet. Mesterséges megtermékenyítés után, átlagosan 2 évente szülnek 1-4 utódot. Ma már legfeljebb 10%-uk “születik” klóntartályban. Sokszorosan kitüntetett veteránok néha engedélyt kapnak, hogy együtt éljenek egy ellenkező nemű társukkal, de az így született kölykök is a közös óvodába kerülnek néhány hetes korukban. 3 évesen testileg felnőttek, de csak 5-6 évesen válnak szellemileg éretté. Az első két év során embergyerekekhez hasonló (csak sokszorosára gyorsított) nevelést kapnak, ezután kezdődik a katonai kiképzés: ennek az első éve is inkább csak fizikai felkészítés. 20%-uk nem katonai kiképzést kap: egyedül Lone Star államban a pszi-kutyák civil funkciókat is betölthetnek (általában különféle asszisztensi munkákat). Várható életkoruk 32-45 év (nőstényeknél +10, de ez annak tudható be, hogy kevesebben esnek el a harcmezőn). Kb. 10%-uk dezertál (“elvadulni” (going feral) a hivatalos kifejezés), ami gyakorlatilag jobb arány, mint az emberi katonáknál!

A pszi-kutyákat irányító tiszteknek nem árt tisztában lenniük néhány pszichológiai vonatkozású dologgal sem, ezekkel három teljes oldal foglalkozik a könyvben. Például: stresszhelyzetben a kutyáknál a “küzdési” ösztön szinte mindig felülmúlja a “menekülést”. Vagy: ha a felettes kivételezik a falka valamelyik tagjával, ez a kutyák számára szinte tűrhetetlen tett és engedetlenséget von maga után. Továbbá: egy kutya mindig saját élete fölé helyezi egy ember életét. A természetfelettit nem “gyűlölik” (mondjuk mert ezt tanították nekik), hanem ösztönösen ellenségüknek tartják. És hasonlók. (Megjegyzendő, hogy bár ugyanaz az R.C.C., a farkasokra mindez nem igaz!)

Következik a Kutyafalka (R.C.C.) teljes leírása, az alapkönyvből változatlanul átemelve. Siembieda még mindig nem vette észre a leírás két nagy hibáját: honnan beszélnék a pszi-kutyák a dragonese / palladiumi elf nyelvet, illetve miért van a németjuhásznak emberfeletti (4d6) I.Q.-ja? A pszi-kutyák elvileg elérhetik a warrant officer rangokat, de kevesen jutnak törzsőrmester fölé.

Az “elvadult” kutyák létéből következik, hogy léteznek szabadon születettek is. 50%-uk szüleiktől tanul, kvázi a CS kutyafiú képzettségeit kapják meg, a többiek viszont gyakorlatilag bármilyen O.C.C.-t választhatnak, bár a mágikus és pszi kasztok igen ritkák (ehhez ugyebár az kell, hogy a karakter ne a standard faji pszi képességekkel szülessen, hanem valamilyen genetikai hibával, ami varázsló - tehetséggé vagy agyolvasztóvá, stb. teszi).

Léteznek Pszi-kutya Különleges Alakulatok is: ilyenek a Tengeri Kutyák (újfundlandiak, a haditengerészet részére), a K-9 Szaglászok (különleges szaglóérzékkel rendelkező kutyák) és a Gyilkos Ebek (némi kibernetikával megtámogatott, genetikailag megnövelt erejű, de túl agresszív egyedek).

A pszi-kutyák felszerelései is kibővültek: frontszolgálaton standard a régi CA-2 páncél, módosított sisakkal, illetve a C-14 lézerpuska / gránátvető. Elit osztagoknál még a C-27 plazmavető és az új CP-40 lézerpuska is használatos. Található itt továbbá féltucat különféle vibrokarom (alkar-pengék) és néhány sokkoló fegyver (mint a régi neurál-buzogány) és egy M.D.C. hálóvető.

Lone Starhoz ugyan kevéssé kötődik, de fontos hézagpótló fejezet a légirobogókról szóló. Elvégre sokkal olcsóbbak, mint egy robotló, sokkal kitartóbbak, mint egy élő állat, sokkal jobban bírják a terepet, mint egy kerekes jármű, és ráadásul mindegyiknél gyorsabbak. Külön öröm, hogy előkerült az a félig elfeledett tény, hogy a Rifts világában NEM minden járgány rohangál atomreaktorral a gyomrában. (A játékos karakterek meg a négy-ötszörös árakból kifolyólag nem a nukleáris kivitelt fogják megvenni, he-he…) Egyébként a rajzok is tök jól sikerültek (Wayne Breaux). A két legnehezebb Northern Gun gyártmányt a Koalíció is nagy mennyiségben alkalmazza (ja kérem, ők viszont nukleárisat vásárolnak).

A hardver fejezet végén található még egy új légi szervopáncél, a Halálszárny. Ez gyakorlatilag egy módosított CA-6 EX, mely össze tud kapcsolódni egy bazi nagy rakéta-hátizsákkal. Érdekessége, hogy az összes fegyver a szárnyas modulon van, melyet akár távirányítani is lehet. Ezen felül gyorsabb az összes SAMAS-nál (960 kmph).

Ezután a jön Lone Star “esszenciája”, a Genetikai Tervező Osztály (GED) titkai. Hát kérem, foglalkoznak ők sok mindennel, a “közönséges” orvostudománytól kezdve a fajok összekeveréséig. Például molekuláris úton képesek gyógyítani szinte minden ismert földi betegséget AIDS-től a rákig (ez az egy eredményük minden koalíciós állampolgár számára hozzáférhető). De vannak öregedéslassító módszereik is (ehhez már tábornoknak vagy egy állam kormányzójának kell lenni). Tudnának embert klónozni is, de sajnos csak egészben, egyes végtagokat vagy szerveket nem. Képesek kiiktatni genetikai hibákat, illetve módosítani sok külső tulajdonságot. Képesek majdnem emberire növelni egy állat intelligenciáját (persze nem egy már megszületettét, hiszen a génállomány csak a születés előtt módosítható eredményesen).

Létrehoztak jó pár új mutáns állatfajt is. Ezek jelenleg szinte mind kísérleti stádiumban vannak, ami azt jelenti, hogy nem rendelkeznek a kutyafiúk jogaival, például bármikor vissza lehet küldeni őket a laborba, hogy ott folytassák rajtuk a kísérletezést, vagy az egész tenyésztési programjukat leállíthatják.

A medvéknek (lévén közeli fajok) beadagoltak egy jókora mennyiségű kutya-gént, de még így is csak részeredményeket értek el. A tipikus Ursa-harcos (a medvék fantázianeve) buta, mint a föld, ugyanakkor túl agresszív. Leginkább még a jegesmedvék váltak be, illetve valamennyire a kistermetű feketemedvék. Ami viszont nagy eredmény: minden mutáns medvének természetfeletti ereje van! A tenyésztést most abba az irányba folytatják, hogy engedelmes, élő géppuska - állványokat tenyésszenek ki (I.Q. 5, P.S. 35 :-).

Hozzájuk hasonlóan a “nagyjából bevált” kategóriába tartoznak a macskafélék. Amit az istennek sem (sőt még dr. Bradfordnak sem…) sikerül beléjük programozni, az a falkaösztön és az emberi faj feltétlen tisztelete. Ennek ellenére nagyon jó önálló ügynökök: a legtöbb macskát, aki megbízhatónak bizonyult a kiképzés során, kirakják a vadonba, és járőrbe küldik. A medvéknek és nekik is vannak kisebb mágia-észlelő képességeik. Két fajtájuk a Harci macska és a Gyilkos macska, utóbbiak megnövelt fizikai tulajdonságokkal (1/3-uk természetfeletti erővel) bírnak.

Következnek az “elfuserált dossziék” :-). A majmok ígéretesnek tűntek, de vagy nem voltak elég agresszívek, hogy katonát faragjanak belőlük (pl. gorillák), vagy az intelligencia megnövelésével túlságosan is emberi jellegű agresszivitásra tettek szert (pl. csimpánzok). Dr. Bradford azért néhány különlegesen jól sikerült egyedet félretett magának: ezek a 20-as I.Q.-jú csimpánzok most mint kutatók dolgoznak a 357. Szektorban! A mini-majmok viszont beváltak: ezek makákók és hasonló fajta majmok, megnövelt I.Q.-val, de semmi többel. Egyszerű kémkedési feladatokra jók (“beugrasz az ablakon, eldugod ezt az ágy alatt, kiugrasz az ablakon.”).

Sokkal látványosabban égtek le a patkányokkal. Az elv az lett volna, hogy amilyen gyorsan szaporodnak, pár év múlva katonák tízezreit (százezreit?) lehetne az első sorokban csatába küldeni és hadd hulljon a férgese! A patkányokban már eleve sem volt semmi lojalitás, legfeljebb saját maguk iránt, de hamarosan fel is fedezték, hogy az emberektől semmi jóra nem számíthatnak. Ettől kezdve minden lehetőséget megragadtak a szökésre. Két évvel ezelőtt a vezetőség elhatározta, hogy a patkányokat elpusztítják, csak néhány száz sterilizált példányt hagynak meg. Ekkor történt, hogy egy hasadék nyílt meg a patkányok barakkjainak kellős közepén! A legtöbben ezen keresztül elszöktek és a jelek szerint több különböző helyre kerültek: kb. 300-an a 8. szint labirintusába, ahonnan máig nem sikerült kiirtani őket. Másik 400 a Pecos birodalomba került, ahol akadálytalanul szaporodtak tovább.

Végül a denevérek: ez a project a szó szoros értelmében nem volt kudarc. A denevérek megbízható katonák lettek, csak éppen semmi újat nem tudtak nyújtani. Átlagos fizikai képességek, semmi pszi, az érzékeik pedig nem jobbak, mint a létező kibernetikus implantok.

Majmokból, (sterilizált) patkányokból és denevérekből egyaránt néhány 100 van szolgálatban, akik, ha nem jön közbe semmi leszolgálhatják az idejüket, de a fajok effektíve kihalásra vannak ítélve.

Még néhány extrém kreációról: a Xiticix-gyilkosról mindenki azt hiszi, hogy egy idegen lény, a xiticixek természetes ragadozója. Hát nem: dr. Bradford több tucat állatfaj génjeit keverte össze, és végül nem átallott valamiféle idegen génmintát is hozzáadni, így kapta azt a szörnyet, ami a könyv címlapján látható. Mintegy 30.000 példányt eresztettek szabadon az északi vadonban. Az X-gyilkos egyébként emberre nem veszélyes, de ha megtámadják, persze védekezik.

Az embereken végzett, totálisan illegális kísérletek egyik eredménye a Psi-X “idegen” faj. Bradford valószínűleg emberi és pszi-vadász géneket, meg talán még valami mást kevert össze. Az eredmény egy kis, zöld, gülüszemű emberke lett. Végül szabadon engendték őket a Pecos birodalomban és a jelek szerint azóta szaporodnak (hogy van rá gusztusuk… :-D).

Lone Star-ban kísérleteznek még MOM implantokkal is (mutánsokon: képzeljetek el egy gyogyós pszi-kutyát…), illetve hasonló elveken alapuló személyiség-módosító implantokkal.

Ennyi volt nagyjából a könyv játéktechnikai része. Ami ezután jön, már nagyrészt olvasmány. Először is a legjobban kidolgozott NPC-gyűjtemény, amit Rifts-ben eddig látnom adatott. Dr. Desmond Bradfordot például két hosszabb párbeszédből ismerhetjük meg, melyet egy ISS ügynökkel folytat, mielőtt elrendelné a fickó likvidálását. A doki egyébként eléggé hasonlít jellemében a Mindwerks vezetőjére, a Halál Angyalára. Hagyományosabb formában jelenik meg továbbá a Lone Star haderők főparancsnoka, Kashbrook tábornok, a védelem parancsnoka, Kalpov dandártábornok, aztán Collins ezredes, a hírszerzés feje (tiszta KGB-s fazon, szadista meg minden…), Murphy ezredes (nem az a Murphy :-) a SAM-ek parancsnoka és Claval őrnagy, a szökött mutánsokkal foglalkozó kommandó feje, Bradford doki bizalmasa. Végül pedig a GED agyasa, az egyikük mellett egy érdekes, igen messzire vezető kalandötlettel… (Mi történhet, ha klónozzák a CS legnagyobb fejeseit?)

Az utolsó 50 oldal a Pecos Birodalommal foglalkozik. A vidéken élők száma a nomád bandák miatt igen erősen fluktuál, kb. 1,5 millióra tehető. Ezek harmada főfoglalkozású rabló, a többi inkább áldozat. 100-150 ezer Lone Star-ból szökött mutáns élhet itt, de ami sokkal rosszabb, hasonló mennyiségű (főleg vad) vámpír is!

Több oldalnyon olvashatunk itt ilyenekről, mint a banditák élete, a törzsek, bandák, klánok felépítése (általában), a Koalíció, valamint Los Alamo és Del Rio (a térségben található független városállamok) viszonya a Pecoshoz. Ha valaki netán megunta azt, hogy Észak-Amerikában egy lépést sem tehet anélkül, hogy egy hi-tech enklávéba vagy egy rejtőző mágikus királyságba botlana, kellemes meglepetésben lesz része: egy kis visszatérés a poszt-apokaliptikus feelinghez :)

Ezután ismét NPC-k garmadája következik. Ezúttal sajnos nem olyan jól… Ez már a sokadik könyv, ami ellentmondásba keveredik a Spirit West világkönyvvel! Oké, hogy azt nem Siembieda írta, de azért ő az egész mindenség szerkesztője, nem?! Itt ez a nagy indián főnök, bizonyos Szürke Róka (vagy Ezüstróka), aki a hagyományos indián életmódot követi, de közben modern technológiát is használ. A Spirit West szerint ez nem más, mint amit “renegát indiánnak” neveznek, és akiket mind a valódi tradicionalisták, mind a valódi modern indiánok lenéznek. És egy ilyen fazon “Texas legmegbecsültebb indián főnöke”? Ne vicceljünk már! De vannak még “karizmatikus vezetők” 10-es M.A. értékkel és “taktikai zsenik” hasonló I.Q.-val is.

Azért két bandavezért csak megemlítenék: az egyik Sabre Lasar, akit nem kevesen a Pecos birodalom császárának neveznek. Az utóbbi évtizedekben a Pecos bandák kilencszer fogtak össze a közös ellenség ellen, ebből hatszor ő volt a fővezér (és a másik háromból kettő katasztrofális vereséghez vezetett). Ha így folytatja, még tényleg lehet uralkodó. Ideje pedig van, elvégre ő valójában nem ember…

A másik fontos személyiség Don Marco: ő nem annyira bandavezér, mint inkább maffiafőnök. Szervezete még a feketepiaccal is képes rivalizálni, ezen kívül egy rakás kis rablóbanda titokban neki dolgozik. Arról nem beszélve, hogy van egy kapcsolata Atlantiszon (ez a Splynn Market könyvben szerepel, csak megemlítem).

Könnyed levezetésképpen kapunk egy Pecos bandita O.C.C.-t (nagyjából teljesen felesleges, legtöbbjük úgyis belefér az alap kasztok valamelyikébe), egy Tokanii nevezetű idegen fajt (nem csoda, hogy a Koalíció ki akarja irtani őket, láttam már szebb démonokat), a pszi-vadász kicsit módosított leírását (külön képzettséglista a CS és a vad verziónak) valamint a Simvan és Brodkil fajok újraírását.

Legeslegutoljára pedig a Pecos birodalom néhány városa kerül terítékre (Worth királysága, amit Kashbrook tábornok már kijelölt a Lone Star haderők következő célpontjának, Houstown (nem elírás), a viszonylagos béke kis szigete, Crossroads, a térség kereskedelmi központja, San Antonio, Don Marco “fővárosa”, és Laredo, ami arról híres, hogy itt az egyetlen híd a Rio Grandén - egy jól őrzött csapóhídról van szó).

Ja, még pár szót az illusztrációkról: én személy szerint nem nagyon kedvelem az egész oldalas képeket, de ebben a könyvben van néhány nagyon jó (Perez, Breaux, Johnson).

Szerintem valahogy így kéne egy világkönyvnek kinéznie: egyenlően elosztva a valódi világinformáció és a tápolósabb, forráskönyvekbe való anyagok között.