Rifts World Book 10 - Juicer Uprising

Előljáróban már most el szeretném mondani, hogy ez a kiadvány egyike a legjobb Rifts kiegészítőknek és mivel Siembiedának elég kevés köze van hozzá, így szerencsére ( :kisördög: :) ) nem tonnányi fegyver- és robotleírást találhatunk benne ("…more technology and equipment was included in this book. Althrough this is not a ‘hardware book’ like Triax…" -CJC ;) ). Fontos leszögezni azt is, hogy a Juicer Uprising (továbbiakban: JU) felülbírálja az alapkönyvben bevezetett és a későbbi világkönyvekben is leírt, használt drogos (juicer) szabályokat (azért nem túl jelentősen), bár természetesen a csapat és a mesélő eldöntheti, hogy marad az egyszerűbb alapszabályoknál, vagy használják a JU bővítményeit (egynéhány új O.C.C. láttán a válasz nem lehet kérdéses…).

(Az itt-ott elszórt idézetek a könyvből vannak.)

“Nem érdekel, ki a jó - gyerünk, nyírjunk ki valakit!” /graffiti egy newtowni bunker falán

Akkor kezdjünk is neki.

A könyv két hirdetménnyel indít, melyből megtudhatjuk, hogy a drogosok a Koalíció területén fellázadtak. Az egyikben a Drogos Felszabadítási Hadsereg parancsnoka, Első Julian bejelenti, hogy háborút indítanak a Koalíció és annak szövetséges államai ellen a drogosok felszabadításáért. A másik egy rádióüzenet, mely szerint a Halálfejűek hazudtak mindenkinek a Prométeusz Kezeléssel kapcsolatban és hogy a technológiát Newtown városában őrzik (hogy mi ez a Kezelés, hamarosan kiderül).

A következőkben megismerkedünk a drogosok történelmével. A drogos technológiát a Hasadékok korát megelőzően a régi Németországban fejlesztették ki. Ekkoriban három fő irányzat létezett a szuperkatona megalkotására: a Mindwerks-féle Mind Over Matter (amely a pszionikus képességek felerősítésére helyezi a hangsúlyt), a dél-amerikai Tex-Am Complex és az Achilles Project követte genetikai beavatkozás (mutáns állatok létrehozása emberi intelligenciával), valamint a német Uberchem Incorporated által kifejlesztett, serkentőszereken és drogokon alapuló technológia. Az eljárás túl hamar a piacra került és mikor kiderült annak 100%-os halálozási aránya (a drogosok szíve néhány éven belül egyszerűen felrobban az állandó megterheléstől), az Uberchem-et maga alá temette a világméretű botrány. Természetesen a technológia túl értéke volt ahhoz, hogy csak úgy elfelejtsék, így a német vállalatóriás bukása után a szabadalmak - és a volt alkalmazottak - nagy része az Államokba került, állami laboratóriumokba. A kutatásoknak csakhamar véget vetett a Nagy Kataklizma, de az eljárások nem felejtődtek el. Ez annak is köszönhető volt, hogy a Kataklizma előtt egy ideig a drogosok igen népszerűek voltak, könyvek és filmek készültek az életükről. A leghíresebb trilógiát Reginald Walaczek írta The Deathdancer Saga címmel, ami egy Julian Amici (igen, Első Julian névválasztása nem véletlen) nevű európai zsoldosról és titkosügynökről szólt (természetesen ezek a könyvek és a belőlük készült filmek, videójátékok, valamint az Apokalipszis után készült másolataik tonnái mind tiltólistán vannak a Koalícióban). Bár Amici történetei igen népszerűek, néhány helyen, ahol a drogosok nem túl kedveltek, Amici neve egyenlő az ördöggel. A gyerekeket szokták ijesztgetni úgy, hogy “ha nem leszel jó gyerek, Julian Amici elvisz téged”.

A Kataklizma után újra elővették a drogos technológiát, mivel az így és hasonlóan felkészített “szuperemberek” sokkal nagyobb eséllyel élték túl az idegen rémségek elleni harcokat. A néhány éven belül biztosan bekövetkező halál lehetősége nem sok embert érdekelt, a lényeg a túlélés volt. Sokan választották ezt az utat, hogy megvédjék szeretteiket és túlélésüket biztosítsák.

A Koalíció propagandagépezete nem sok esélyt hagy a fizikailag módosított embereknek, így a drogosoknak sem. Ha kellett, átírták az egész történelmet, hogy bizonyítsák a “tiszta” emberi faj állandó győzelmét és fennmaradásának fontosságát, ezért a hadseregben sincs drogos, vagy őrült (crazy). Ennek ellenére a drogos technológia igen népszerű az Államok területén, főleg, hogy Ishpeming (a Northern Gun) végzi a legnagyobb számban az átalakításokat.

- “Ennyire tökös gyerek vagy? Meg akarsz halni, vagy mi?”

- “Mind meghalunk, papa. De előtte még szeretnék igazán jól élni!” /párbeszéd egy Body-Chop-Shop bejáratánál>

Ezzel a kis szösszenettel indít a következő nagy fejezet, amely a drogosok mindennapjairól szól.

Először is, ki akarna drogos lenni? Az író több lehetséges okot is felsorol, részletes magyarázatokkal együtt. A leendő játékosoknak igen hasznos segítség ez a karakterük háttértörténetének kialakításához és a mesélőt is segíti ötletekkel, tanácsokkal.

A következő rész magáról a drogos átalakítási eljárásról szól. Már az elején le kell szögezni, hogy a technológiai fejlettség ellenére bizony meg van az esélye, hogy az eljárás nem sikerül és a páciens még annál is gyengébben kerül elő a műtőből, mint mikor befeküdt a kés alá. A legfőbb ok általában a sietség szokott lenni. Az eljárás közel két hónapig tart, hosszú várakozási időkkel és a munkamenetek felgyorsítása mindenképpen rontja a sikeresség esélyét.

Először a bio-comp rendszert és az IMRSS nanoegységeket installálják, melyeknek kell pár nap, míg a szervezetben a helyükre kerülnek. Ennek köszönhetően egy drogos már az első hét végén rendelkezik az osztály leírásában lévő bónuszok felével, de további 2D4 hétig tart, míg minden tökéletesen és a szervezetével összhangban működik. Ha nem történik semmi siettetés, a siker esélye egy jól felszerelt, professzionális gárdával ellátott műtőben 98%, rosszabb körülmények között természetesen kevesebb (a mesélő döntése).

Persze a hatalomnak ára is van. Bár az első 1-3 évben nem nagyon jelentkezik komolyabb mellékhatás, ez után többféle komplikációval is kell számolni. A következő fejezet ezeket mutatja be részletesen (az itt leírt őrület (insanity) szabályok felülbírálják az alapkönyvieket!).

Ezután röviden lássuk, kik nem lehetnek drogosok: trollok, orkok, goblinok, óriások, sárkányok, alakváltók, démonok, vámpírok és más természetfeletti lények. A gargoyle-ok és a brodkilek csak Atlantiszon válhatnak drogossá, csak az ottani speciális bio-wizardry alkalmazásával (ld. a Maxi-Killer-t az osztályok leírásánál). A mutánsokon és állatokon is működik az eljárás, de nagyon ritkán (20% esély). A wolfen-ek és fajtársaik Los Alamo-ban és Kingsdale-ben speciális kezelést kaphatnak, hogy drogossá váljanak, de csak kevés típus működik rajtuk (magyarán szólva kevés drogos O.C.C.-t választhatnak). Az embereken kívül az igaz atlantisziak, a törpék és elfek, valamint az ogre-k gond nélkül drogosokká alakíthatók.

“Bright burning candle, Soon embraces the darkness… A Juicer lives life.” /haiku egy Achilles Smith nevű drogos síremlékén>

Mikor a drogosok kezdenek kimerülni, életük végére érni, mind átesnek az általuk csak “Utolsó Hívás”-nak nevezett eseményen, melynek során havonta egyre nagyobb és nagyobb (15%-ról indul és havonta +1%) eséllyel kezdenek mutatkozni a testébe ültetett eszközök és szervezetük szétesésének jelei. Ezen időszak alatt több ilyen mellékhatást is összeszedhetnek, amelyek néha elég csúnya kombinációt is tudnak alkotni (pl. állandó fejfájás és izomrángások egyszerre).

A drogosok halála egyáltalán nem szép: a “Leolvadás” során néhány óra alatt cseppfolyóssá válnak a belső szervei és iszonyú kínok között pusztul el a szerencsétlen…

A legtöbb helyen a drogosok léte törvénybe ütközik. A Koalícióban az elfogott illegális drogosokat a helyszínen kivégzik, vagy detoxikálóba viszik (amely legtöbbször szintén egyenlő a halállal). A sikeresen detoxikált, vézna és félőrült drogosokról a propagandagépezet elrettentő filmeket és plakátokat készít. Más, hasonlóan gondolkodó kisebb királyságokban még a drogosok belépését is megtagadják, vagy egyszerűen figyelmeztetés nélkül lőnek, amint megpillantják őket.

Néhány helyen a középutat választották: a területre lépő drogosoknak be kell jelenteniük magukat, valamint közölni kell otttartózkodásuk célját és idejét. A törvények megszegése komoly bírósági eljárást von maga után.

Persze vannak olyan helyek is, ahol a drogosok éppenséggel a vidék urai.

“Guns don’t kill people - E-clips do!” /közmondás>

A következő fejezet (huhh, még csak a 19. oldalon járunk) a drogosok pénzkeresési lehetőségeiről szól (a mesélőknek rengeteg kalandötlettel), majd egy újabb nagy fejezet következik a drogos életformáról. Hosszas ismertető helyett álljon itt csak egy újabb idézet, egy graffiti egy drogos kocsma oldaláról: “If it’s dangerous, do it. If it’s suicidal, do it NOW!” :) Szóval baromi jó és sok leírás olvasható itt a drogosok hétköznapjairól, a filozófiájukról (mer’ az is van), a szórakozási stílusaikról, a drogos sporteseményekről (úgymint pl. a Deadball (az amerikai foci durvább változata) és a Murderthon (ami pedig a maratoni futásból alakult ki); mindkettőről részletes szabályismertetésekkel és a Juicer Football League komplett leírásával egyetemben!). Ezt a fejezetet egy drogos szlengszótár zárja le. Nyugodtan ki merem jelenteni, ez a fejezet nálam az egyik “all time best ever”, amit valaha a Rifts kapcsán olvastam.

Végül a 30. oldalon kezdődnek az új drogos típusok (O.C.C.-k) részletes leírásai. Menjünk is végig rajtuk, csak úgy futólag:

• Hyperion: Ők a leggyorsabbak minden típus közül. Alapsebességükre 2D4x10+40 bónuszt kapnak (minimum 77-es (85 km/h!) kell legyen), és a kezdeményezésük is +6-os. Hátrányuk, hogy jó eséllyel (30%), ösztönösen azonnal ütnek, vagy rúgnak, ha valaki váratlanul megérinti őket, vagy a hátukba kerül. Ugyanilyen idegesen reagálnak a hangos zajokra is. Ezen kívül kétszerannyit kell egyenek, mint egy normál ember.
• Titan: Ahogy az a nevükből sejthető, a Titán típusnál főleg az erőt fejlesztették. 2D6+8-at kapnak az erejükre (legalább 30-nak kell lennie), valamint rengeteg (akár több ezer) S.D.C.-t és (több száz) H.P.-t. Cserébe valamivel lassabbak, valamint a várható élettartamuk is kisebb.
• Phaeton: Viszonylag friss newtowni fejlesztés. Ők a legjobb harci pilóták, a legjobb g-ellenállással (gyorsuláskor és lassuláskor a szervezetre ható gravitációs nehézség) bírnak. Képességeik is elsősorban járművek, légi eszközök irányításakor a legjobbak.
• Mega: “Ha kemény akarsz lenni, légy Drogos. Ha ISTEN akarsz lenni, légy Mega-Drogos.”, hirdeti a felirat egy ishpemingi klinika oldalán. A Megák a legjobbak az összes drogos közül, játéktechnikailág már kisebb természetfeletti lénynek számítanak (ez komoly, benne van a leírásában is! :) ). A Titánok erősebbek náluk és a Hyperionok is gyorsabbak, de a Megák az egyedüliek, akik M.D.C. lények, ráadásul gyors regenerálódó képességüket is megőrizték. Az “Utolsó Hívás” időszaka alatt testük viszont kezd felemésztődni és a végső stádiumban alig többek, mint egy lángoló aurával övezett csontváz. Ráadásul ha ilyen állapotban meghal (vagy megölik), szép nagy krátert hagy maga után… Ha a “kiégés” elkezdődik, a drogos már gyógyíthatatlan. Első Julian is egy Mega.
• Delphi: Ők az egyedüli pszí képességekkel rendelkező drogosok (ami talán nem annyira meglepő, hiszen német fejlesztésről van szó). Játéktechnikailag mester pszínek számítanak főleg érzékelő képességekkel (egy szuper képességük is lehet). Különleges eszközük a PAS (Psychic Amplification System) sisak, amely plusz I.S.P.-t ad nekik, felgyorsítja a belső energiák visszatérését és kisebb általános elektronikai és optikai segédeszközöket (pl. fényerősítő, éjjellátó) tartalmaz. A sisakot csak sebészi úton lehet eltávolítani, ami a Delphinek komoly hátrányokat okoz.
• Koalíciós: Eegen, a kemény propaganda ellenére vannak olyan hangok (egyenesen Cabot tábornok szájából is), hogy időszerű lenne a drága robotok és erőpáncélok mellett/helyett egy drogos divízióra a Koalíció hadseregén belül. Underhill tábornok viszont ellenzi az egész tervet és őrültségnek tartja (és igaza is lett, amint az a Lázadás ismertetésében olvasható). Az Államok közül Free Quebec rendelkezik a legnagyobb drogos haderővel. Bár amikor a Koalícióhoz csatlakozott, a seregének ezt a részét hivatalosan felszámolta, de valójában mindent átmozgatott a látszólag független Old Bones városába (amely a régi Quebec romjain áll). Ez az ún. “Liberty Reserve”, Free Quebec titkos hadserege minden eshetőségre… Ezen kívül még Lyboc tábornok, Chi-Town állam titkosrendőrségének feje tart fent egy kisebb drogos csapatot (még néhány Chi-Town-i chop-shop-ban is résztulajdonos). Az ő drogosai kémek, bérgyilkosok és ügynökök, mintegy háromszázan. A tervét Cabot tábornok hallgatólagos egyetértésével folytatja. Az átlagos drogosoktól eltérően ők bionikus implantokkal is rendelkeznek (ami azért picit ellentmond az alapkönyvben leírtaknak, de hát ezt a részt Siembieda írta…).
• Psycho-Stalker: Ők a pszí-vadászok drogos megfelelői. Megalkotásukat egy egyszerű névkeveredésnek köszönhetik: Lyboc titkos seregébe egyidőben vettek fel egy John Dow nevű pszí-vadászt és egy John Doe nevű embert. Doe-t küldték drogos átalakításra, de egy félreértés okán Dow ment helyette és így készült el az első Psycho-Stalker (hátizé, ez azért elég erős…). Dow egyébként később megszökött, de Lyboc már elkészítette pár “utódját”. Ezt a fejlesztést a legeslegtitkosabb titkolódzás övezi és csak nagyon kevesen tudnak róla. A Psycho-Stalker legfontosabb képessége, hogy némi (25) I.S.P. befektetésével egy rövid időre (1 perc/szint) M.D.C. lénnyé tud válni, valamint minden pszí-vadász érzékelő képességet is megkap.

Itt kicsit megszakítom a felsorolást, ugyanis új típusok következnek. Az eddigi drogos típusok mind hagyományos technikával, műtőasztalon “készültek”, de nem csak ilyen “ósdi” módszert lehet alkalmazni, hanem… itt vannak például a techno-wizard drogosok:

• Dragon Juicer (más néven Blood Drinker): P.A. 78-ban kinyírtak egy öreg sárkányt Kingsdale mellett. Egy T.W. varázsló már hallott a sárkányvér különleges hatásairól, így lecsapolt pár gallont a dögből, hogy kísérletezhessen. Végül a drogos technológiát felhasználva, azt átalakítva létrehozta a Dragonok első nemzedékét. Legfontosabb jellemzőjük, hogy függőségben vannak a sárkányvértől, hat havonta le kell cserélni a rendszerükben keringő vért frissre. A vérért cserébe kapnak néhány extra képességet (pl. éjjellátás), valamint a szokásos drogos bónuszokat, kivéve, hogy a Dragon is M.D.C. lény, regenerációval. Ezekért cserébe súlyos rémálmokkal és a sárkányokra vonatkozó összes sebezhetőséggel kell fizetniük. Az átalakítás költsége iszonyú magas (elérheti az 1 millió kreditet is).
• Murder-Wraith (csak NJK!): Az egyedüli drogos típus, amely… a holtakat kelti új életre! A Gyiloklidérc a drogos technológiát ötvözi bizonyos elfelejtett nekromanta rítusokkal, így hozva létre az egyik legszívósabb és legkegyetlenebb altípust. Aki közéjük akar tartozni, hosszú hónapokig kell szolgálja az Apokalipszis Négy Démonlovasát (l. Africa), majd egy sor véres rituálén kell felkészítenie a testét, melyek utolsó állomásaként felveszik a Grim Reaper nevű titkos szövetségbe - és azonnal meg is hal, hogy Gyiloklidércként térjen vissza az élők közé. A rituálék során elveszíti embersége utolsó foszlányait is, így játékos karakterként nem indítható. Csak a drogosok néhány típusából (nem pszí, nem mágikus) válhat Gyiloklidérc. Mivel élőholtak, elvileg örökké léteznek, egyedüli táplálékuk más élőlények életereje (P.P.E. vámpír és kannibál). Képességeik keverékei egy átlagos nem M.D.C. élőholt és egy átlagos drogos képességeinek (mint pl. az élőholtakra jellemző sebezhetetlenség).

A T.W. drogosok után lássuk kedvenc csáposunk, Lord Splynncryth kis kedvenceit: a Splugorth természetesen a biomágiát használja drogosokhoz hasonló lények megalkotására. Ők az ún. Maxi-Killer-ek. Egy szimbiótát ültetnek a hátukba, amely beszövi a testüket és átalakítja emberfeletti képességekkel rendelkező szuperlénnyé. Átlagos drogos képességekkel bírnak, plusz egy másik szimbióta biztosította külső M.D.C. páncélzattal is rendelkeznek, amely szinttől függően alkarpengéket is növeszt magából.

Végül pedig lássuk a drogos alosztályokat. Ezek ugyanolyan O.C.C.-k, mint a többi, de csak drogosok választhatják és a két osztály módosítói összeadódnak, illetve a képzettséglistájuk tér el (a drogos karakter az alosztály listáját használja, nem a sajátját).

• Gladiator: Közelharcra és a sporteseményekre specializált drogos. Sok JFL sztár Gladiator.
• Assassin: Természetesen lopózásra, rejtőzésre, beszivárgásra készített drogos.
• Scout: Gyakorlatilag a Wilderness Scout osztály a drogosokra igazítva.
• Gambler: Egyfajta keverékei a City-Rat és Vagabond osztályoknak.
• Wannabe: A legfiatalabbak, akik idősebb drogos példaképeiket követve váltak drogossá.

Az osztályok leírását pár drog ismertetése követi, majd az előző leírásokból kimazsolázott képzettségeket egyben újra és részletesebben is leírják.

A következő nagyobb fejezet a drogosok felszerelésével és fegyvereivel foglalkozik. Egy csomó új, speciálisan nekik készült kiegészítőt, fegyvert és páncélt találhatunk itt, többségükhöz illusztráció is tartozik. Van egy szép járműlista is, csupa új és szép járgánnyal, amelyeket nem csak a drogos karakterek látnának szívesen a hátsójuk alatt. :)

A 89. oldalon járunk, itt kezdődik a nagyobb drogos szervezetek leírása. Ezek a csapatok a Mercenaries kiegészítőben leírt szabályok alapján vannak statisztikákkal ellátva (A-N jellemzők), plusz minden fontos karakter részletesen le is van írva. A Valkűrök csupa női drogosból állnak és a Középnyugaton tevékenykednek, főleg zsoldosként. A Bölcsek Szövetsége Kingsdale környékén található; ők sárkányokra és -félékre vadásznak, akiket az emberiség legveszélyesebb ellenségeinek tartanak. Naná, hogy jelentős részük Dragon Juicer. A Drogos Felszabadítási Hadsereg (Juicer Army of Liberation; továbbiakban “JAL”) szerte Észak-Amerikában ügyködik. Erősen militáns csoport, akik gyűlölik a Koalíciót és nemrég nyílt háborút is hirdettek ellene. Tagjai között sok nem drogost is találni. A Grim Reaper-ek förtelmes halálkultuszt követnek, tagjai mind nekromanták és Gyiloklidércek.

A 100. oldalon kezdődik pár, a drogosokkal valamilyen kapcsolatban álló állam leírása. Szép sorban megismerkedhetünk Kingsdale-lel és Los Alamo-val. Ezek a leírások egyenként több tucat oldalt ölelnek át és nagyon részletesek, ideális kalandhelyszínek és csapat-bázisok (térkép csak Kingsdale-hez van a könyv végén, de egyébként minden le van írva róluk). Aztán röviden meg van említve a többi város és állam is, ami még szóba jöhet (és amelyek más kiegészítőkben vannak részletezve…). Végül újabb hosszú és részletes leírások következnek: Newtown (plusz az itteni UltraTech Industries; UTI) és Fort El Dorado ismertetése olvasható ezeken az oldalakon (Newtown térkép szintén a könyv végén).

A 132. oldalon kezdődik a legfontosabb esemény leírása, a Drogos Lázadás okainak és következményeinek ismertetése. Néhány hét alatt az egész Középnyugat belekeveredett és fontos esemény volt a Föld történelmében, amely új irányt adott egész Észak-Amerika politikájának.

A nagy ötlet Andrew Anderson, az UTI elnöke agyából pattant ki és tervének megnyerte Lyboc tábornokot is. Mivel a Koalíció veszedelmes felforgatóknak tartja a drogosokat, két legyet üthetnének egy csapásra, ha felhasználnák őket a Phoenix Rising akcióban, amely Tolkeen elpusztítására irányulna (ez a Coalition Wars esemény, ami elég fontos lett a Rifts történelmében, számos kiegészítő szól róla). Elterjesztenék, hogy Newtown városában az UTI kifejlesztette az ún. Prométeusz Kezelést, amellyel évtizedekkel meghosszabítható a drogosok élete és akár teljesen is meg tudnak szabadulni a függőségeiktől. A Kezelés valójában csak 1-2 évvel hosszabbította meg a drogosok életét, azt sem túl nagy sikerrel, de Anderson meggyőzte Lyboc tábornokot, hogy egy kis hazugsággal rengeteget nyernének. A Kezelés hírére feltüzelt drogosoknak mutatnak egy-két beidomított drogost, akik majd elhitetik társaikkal, hogy az eljárás működik. A Koalíció és az UTI vállalja, hogy ingyen mindenkit Kezelésbe von, aki harcol Tolkeen ellen. A Kezelés nem más, mint egy egyszerű agyi implant, ami egycsapásra megszüntet minden függőséget, mellékhatások nélkül. Azt már csak a beültetés után akarták elárulni, hogy az implant alig több egy egyszerű gyilkológépnél: a Koalíció csak elkattint egy kapcsolót és a drogos már azelőtt meghal, hogy tudatában lenne ennek. A későbbiekben ezzel kívánták kordában tartani őket.

A terv szerint elterjed a Kezelés híre és a “bizonyítékok” hatására több tízezer drogos gyűlik a Koalíció zászlaja alá (később már a vándorlás is jó sok zűrzavart okozott). Ők alkotják majd a Tolkeen elleni támadás csúcsát. Némi orvosi halandzsa és körítés kíséretében megkapják a chipet és külön védelem nélkül dobják őket a sárkányok és varázslók elé, ágyútöltelékként. Becslések szerint 30-40,000 drogos hal meg a csatákban, a teljes drogos populáció 15-20%-a. A hadjárat tervét Lyboc előre teljes sikerként könyvelte el: csaknem egész Minnesota államot meghódítják és megszabadulnak több tízezer banditától, valamint a drogos zsoldoshadseregeket fenntartó államokat is jelentősen meggyengítik ezzel a húzással, ami az egész Középnyugatot a Koalíció lábai elé helyezi. A tervet eleinte nem fogadta kitörő lelkesedés felsőbb hatalmi körökben, de végül Prosek rábólintott a dologra.

Eleinte nem is történt semmi gond. A baj a beidomított drogosokkal történt. Az UTI nem figyelt arra, hogy egy ismertebb drogost is elkapott és átnevelt, aki pedig összefutott egy másik jól ismert drogossal egy newtowni táborban. Ez utóbbi akkor kezdett gyanakodni, mikor a Kezelésen átesett régi ismerőse és barátja nem ismerte fel őt. Bár ez még probléma nélkül lerendeződött volna (névazonosság simán lehetséges), ha nincs Matt Devon hadnagy, aki Lyboc személyes megbízottjaként felügyelte a Prométeusz Kezelések menetét. Ő pont ott volt, mikor a félreértés megtörtént és megijedve attól, hogy lebukik a nagy Terv, kiadta a parancsot a félreértő drogos megölésére. A katonák nem csak őt, hanem másokat is eltaláltak. Sokan azt sem tudták, mi történik, csak látták, hogy a koalíciósok lövik őket és ők is válaszoltak. Más katonák pedig a saját társaik segítségére siettek, így a küzdelem gyorsan átterjedt a tábor más részeire is. A drogosok visszaszorították a katonákat a labor-erődök mélyére, de Devont sikerült élve elkapni.

Alaposan megkínozták és ő úgy beszélt, mint a vízfolyás. Elárulta az egész tervet, a Kezelés valódi jelentését és minden mást is. Kitört a botrány és színre lépett a Drogos Felszabadítási Hadsereg. A Tolkeen elleni hadjárat ezzel a drogosok és a Koalíció közötti háborúvá fajult. Sok drogos azonnal meghalt, amikor a fejükbe épített chipek megölték őket, de a többség még nem esett át a “Kezelésen”. A többiek csapdába estek: a Koalíció körbezárta őket és Newtown-ba sem tudtak bejutni. Végül Első Julian eléjük tárta az egyetlen megoldást: be kell venni a várost, hogy a teljes koalíciós lakosságot túszként felhasználhassák és ezáltal kijuthassanak a gyűrűből. A tervet elfogadták és megindult az ostrom. Miután visszaverték a város megsegítésére érkező egységeket, keserves harcok árán bevették a megerősített erődöket. Newtown elesett, védőit mind egy szálig kivégezték.

Underhill tábornok nem volt túl boldog a hírek hallatán. Bár relatíve kis veszteségeket szenvedtek, az évek óta aprólékosan tervezgetett Tolkeen elleni támadás menetét teljesen felborította a lázadás; teljes ezredeket kellett átcsoportosítania. Természetesen beindult a propagandagépezet is és álhírekkel tömte el az Államok polgárait (pl. Newtown nem is létezik, csak a Koalíció ellenségei terjesztik ezt a badarságot). Eközben újabb harcok törtek ki Fort El Doradoban is, ahol végül a helyi király a Koalícióhoz fordult segítségért, de a beavatkozás katasztrófálisan sikerült és a város a drogosok kezére került (pontosabban sikerült váltságdíjat kicsikarniuk, de a várost nem szállták meg). A sarcolás után többen Newtown felé indultak, ottani bajtársaik megsegítésére.

A JU könyv idején (P.A. 105) a helyzet az, hogy Newtown továbbra is ostrom alatt áll és a Koalíció soha jobban nem gyűlölte a drogosokat, mint most. Tolkeen csak örül a fordulatnak, hiszen Newtown eleste többezer katonát köt le, amelyeket nem ellene sorakoztatnak fel.

Az eseményeket elég aprólékosan le vannak írva (a fontosabb hadműveletek néhol óra-perc pontossággal…), minden alfejezet végén egy csokor kalandötlettel.

A 147. oldalon kezdődik egy olyan fejezet, amelyet még így, ebben a leírásban sem szeretnék szétspoilerezni. A lényeg az, hogy a Prométeusz Kezeléssel kapcsolatos és olyan titkokat tartalmaz, amelyek csak mesélőkre tartoznak és alaposan felforgatják a drogosok vs Koalíció szimpla állóvizét (és hogy a Koalíció jelenleg miért nem tud mit kezdeni a várossal)…

Az utolsó oldalakon az elmaradhatatlan tapasztalati szint táblázatok, valamint két egyoldalas Newtown és Kingsdale térkép található, plusz a szokásos Palladium Books reklámanyagok.

Huhh, mit is mondhatnék így a végére? Ez egy nagyon jó könyv minden drogos karakterrel játszó játékos számára (az én első karakterem is drogos volt :) ). Bár csak Észak-Amerikával foglalkozik elsősorban, a leírtak applikálhatók más területekre is (persze néhány O.C.C. máshol nem elérhető). Nem hoz különösebb forradalmi változtatásokat, nincs telezsúfolva eszközleírásokkal, ugyanakkor egy nagyon hangulatos és ötletgazdag kiadvány, amit csak ajánlani tudok minden, a Koalíció területén zajló kalandsorozathoz. Viszont ismételten felhívnám a mesélők figyelmét a 147. oldalon kezdődő fejezetre, amelynek ismerete kezdetben, zöldfülű csapatként nem lenne túl szerencsés a játékosok számára…