Planescape - Sigil és Túl III: Ajtó Sigilbe

Költők zengenek dicshimnuszokat a városukról, magasztos énekeket hallatnak a háztetők fölött lenyugvó napról, és érzelgősen szavalnak szeretett városuk életének zsibongásáról - de senki fia nem énekli meg így Sigilt. A Ketrec egy szürke, nyirkos, koszos hely, zajos és veszélyes, csúszós és borotvaindás. Ó, persze vannak helyi költők, és írnak is otthonukról, de nem ragyogó naplementéről vagy sétákról egy virágillatú parkban. Olyan dolgokról írnak, amelyeknek nem kellene ott lenniük a sötét sikátorokban, arról, ahogyan az utcák morajlanak és zajonganak, mint egy dögkút, teli haldokló állattal, vagy a pusztulásról, amely már a város csontjait tisztogatja hófehérre.

Hé, azért Sigil még nem pöcegödör - nehogy azt higyjük, hogy ez nem egy hatalmas és méltóságteljes hely! Sokkal jobb, mint Malbolge vagy Khin-Olin az Alsóbb Síkokon. Nagyobb élet zajlik itt, mint Arcadia jól őrzött városállamaiban. Sigil olyasféle élettel telített, amilyet csak egy teljesen semleges menedék tud nyújtani.

És ez itt a lényeges: mindenki ellátogat Sigilbe - a jók és a rosszak, a háborúzók és a békében élők, az igazságosak és a kegyetlenek - mindenki. Senki sem felejti el itt a szeretteit és ellenségeit, de egy kis időre legalább megpróbálják félretenni az ellenséges érzéseiket. Egy deva tényleg megoszthatja asztalát egy ördöggel, még ha állandóan gyanakodnak is egymásra. Senki sem bízik az ellenségeiben, de mindenkinek muszáj betartania a Fájdalom Hölgyének törvényeit.

Talán nem teljesen igaz, hogy mindenki ellátogat Sigilbe, mert valakik nem tudnak: a síkok isteni hatalmai. Van valami Sigilben, ami kizárja őket, lezárja előttük a kapukat, és távol tartja őket. Persze az istenek nem szokták meg, hogy visszautasítsák hatalmukat, és ez a végletekig frusztrálja őket. Valójában az a tény, hogy Sigil visszautasítja az ő akaratukat, csak jobban kiéhezteti őket a megszerzésére. Bármelyik Érző megmondja, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb.

Ezért jönnek a hatalmak proxijai és papjai az Ajtók Városába, hogy árnyékos szegleteiben és hátsó kapualjaiban játsszák a végtelen játékot, ami kriegstanz néven ismert, ezt a meghatározatlan háborút a város lelkéért. Több játékos van itt jelen, mint bárki is megszámolhatná, és a felállás úgy változik, mint a higany az üvegen. Ma Thor papjai szövetkeznek az Istenesek frakcióvezetőjével, hogy legyőzzék Primus követeit; holnap ezek a papok azon kaphatják magukat, hogy vadásznak rájuk az Istenesek és a Harmonium frakcióvezetői. A szembenálló felek ide-oda folydogálnak, mint a babzsákban a babok, egyik a másikhoz, ahogy az egyensúly mindig változik egy kicsit.

Persze ez nem nyílt háború, mert a Fájdalom Hölgye soha sem engedné ezt meg. Inkább olyan ez az egész, mint egy tánc, ahol a katonák civilben vannak, a csatatér kijelöletlen, és a győztes soha nem emeli fel a trófeát a feje fölé, hogy mindenki láthassa. Amíg a harc megfontolt és rejtett marad, addig elnézik. Szabaduljon egyszer el, és a Hölgynek meglesznek a módszerei a büntetésre, ha már egyszer kiérdemelte valaki az ő figyelmét.

És mert “béke” van, Sigil az a hely, ahol mindenféle üzletet lebonyolíthatsz. Találkoznod kell az ellenséggel, de nem találsz biztonságos helyet? Vérháborús túszokat akarsz kicserélni? Túlságosan figyelemfelkeltő kincset akarsz eladni feltűnés nélkül? Gyere Sigilbe! Csak ne felejtsd, hogy a hátadat mindig a falnak vesd!

Szóval ennyi: Sigil, a Csodálatos, Sigil, a Veszélyes, Sigil, a Lehetetlen. Ebben a városban bárki lehet belőled, itt megtalálod a választ minden kérdésre. Csak a megfelelő kérdést kell feltenned. Persze jobb, ha nem kérdezősködsz, ha a válaszokkal nem tudsz majd mit kezdeni, mert nem biztos, hogy azt tudod meg, amit tudni akartál…

Sigil kapui

Ahogy már mondtuk, Sigil az Ajtók Városa, varrat a térben, amelyet több ezer út ölel körül, majd vissza a síkokba. A megfelelő kulcsok a megfelelő ajtókba feltárják rejtelmeit, a “minden lehetségest”, amit Sigil csak adni tud. Haladj át jól az ajtón, és körbevesz a Hét Mennyország, vagy bénázd el, és fejest ugorhatsz Baator jégfészkeibe, vagy akár még rosszabb helyekre.

Az egyedüli igazság: ha valaki átlép kulccsal egy kapun, akkor elkerül valahová. (Tetszik a hely vagy nem, az már más tészta - Sigil kitárja előtted kapuit, ha van kulcsod, de nem garantál meleg fogadtatást.)

Tény, hogy egyféle út vezet ki (és be) Sigilből (és Sigilbe), a kapukon keresztül, melyek összekötik a mindennel. Sigilbe nem léphetsz be a Kapu varázslattal, és bár a Külvidéket elérheted az Asztrális Síkról, de Sigil maga védett, így az olyan trükkök, mint az Asztrálvarázs, nem működnek. A Ketrecbe nem léphetnek be asztrális utazók, és nem figyelhetik meg semmilyen módon. Ugyanakkor Sigil nincs teljesen elvágva az Asztrális Síktól. Varázslatok, melyekhez asztrális összeköttetés szükséges (mint a Halott feltámasztása), ugyanúgy működnek; csak a ki- és bejutás, továbbá a megfigyelés lehetetlen. Sigilben minden portál valamilyen ajtóhoz, kapualjhoz, vagy bármilyen bejárathoz kapcsolódik. Megfelelő nyílás lehet ablak, pincelejárat, még szekrényajtó, vagy ládatető is - akármi, amin átléphet valaki, portál lehet. Mindig vannak akkorák, hogy egy normális méretű lény átférjen rajta, még ha át is kell passzíroznia magát, hogy sikerüljön.

A legtöbb véletlen, nem állandó kapu, amely más síkokra vezet, elhagyott kapualjakban található, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy mindig a város legrosszabb részeiben nyílik ilyen. Ez a Biztos zár varázslat miatt van, amely területeket véd meg a kapuktól. Tehetősebb népeknek megvan a suskájuk, hogy állandóan védve tartsák a lakhelyüket (és szomszédaikét) a kapuktól és a betolakodóktól, a szegényeknek meg nincs. (A kapuk leggyakrabban a Kaptárban fordulnak elő, a város lehető legrosszabb környékén.) Ha állandó kaput keresel egy bizonyos síkra, legjobb ha annak a frakciónak a főhadiszállása környékén nézel körül, amelyiknek az elsődleges síki befolyása az a hely, amit keresel, mert a legtöbb fickó - ha teheti - fenntart egy kaput, amely a kedvenc világába vezet.

Sigil leírása

Elég egy pillantást vetni Sigil térképére, egyből látni, hogy nem olyan ez a hely, mint akármelyik, és elég nehéz leírni olyanoknak, akik még nem látták. Ha szavakkal kellene leírni, akkor a legközelebbi példa, amihez a várost hasonlítani lehetne, az autó gumiabroncsa. Képzelj el egy gumiabroncsot az oldalára fekve. Sigil a belsejében épült ki, míg kívül semmi sincs, érted?

Ez azt jelenti, hogy nem számít, hogy hol állsz, ha felnézel, mindig épületeket látsz a fejed fölött. Legtöbbször, ha keresztülnézel a gyűrűn, akkor a város elterülő panorámáját veheted szemügyre (hacsak nem gátol a látásban szmog, köd, füst, vagy eső). A helyiek már hozzászoktak a fejük fölött elterülő szürke ívhez, sőt, legtöbbjüket egy normális világ nyílt ege kifejezetten zavarja.

A másik fontos dolog, amit nem szabad elfelejteni, amikor Sigilről van szó, hogy a város a többi elsődleges anyagi síkon fekvő társaival ellentétben az ellenkező irányba görbül. Azokon a világokon van horizont, mert a felszín domború, és csak azt látni, ami az egyenes alatt található. Sigilben a dolgok felfelé hajlanak, nem lefelé. Egy egyenes utcán végigtekintve megfigyelhető, hogy az utca felfelé ível, mintha egy magas dombra vezetne fel. Sőt, hogy még zavaróbb legyen, Sigil nem csak előre-hátra görbül, hanem oldalra is, így aztán szegény idelátogató úgy érzi, mintha mindig egy teknő legalján állna. Na persze, Sigil egy nagy város, és zsúfolásig telt mindenféle népekkel, épületekkel, szmoggal, miegymással. Az átlagos látótávolság ritkán több néhány száz lábnál, hacsak nem nézel fölfelé, úgyhogy nem nézegeti mindenki állandóan, hogyan görbül körülötte a város. De azért jó néhány órába telik egy átlagos fickónak, amíg megszokja, hogy a világ nem lapos.

Fent és lent

A “le” mindig a földet jelenti a lábad alatt, nem számít, hogy a gyűrű melyik részén állsz. A “fel” az ellenkező irány. Hamar rá lehet jönni, hogy két fickó a gyűrű ellentétes pontjain állva mindketten megnézhetik egymást úgy, hogy “felfelé” néznek. Természetesen keresztül is lehet repülni a gyűrűn, csakúgy, mint leesni. Mindig a gyűrű legközelebbi része felé esel, még ha más felé is indultál. Bár az alakzat különböző, az egésznek a lényege nem más, mint amikor egy Elsődleges Anyagi Síki világon esel le: leesel, és aztán fáj.

A “fent” és “lent” problémájával felmerül a “kint” és “bent” kérdése is. Hát igen, ez jó kis probléma. Soha nem látta még senki fia Sigilt kívülről, mert talán nincs is “kint” egyáltalán. A gyűrű szélei olyan épületekkel van beépítve, amelyeknek nincs se ajtajuk, se ablakuk a hátsó falon. Persze fel is lehet mászni a tetőkre, és meg lehet nézni. Azok, akik megpróbálták, azt mondják: “Semmi látnivaló sincs ott.” - és tényleg a “semmire” gondolnak ilyenkor - nem ürességre, nem vákuumra, hanem semmire. Ez megegyezik azzal, amit a repülő lények mondanak erről: semmiség.

Az emberek, akik a bátorságukról (vakmerőségükről) ismertek, megpróbálták közülük néhányan belépni ebbe a semmiségbe. Bárki, aki megpróbálja egyszerűen eltűnik. Azt mondják, hogy néhányukat látták azóta ismét. Az nyilvánvaló, hogy aki átlépi a határt, véletlenszerűen átkerül egy másik síkra. Ha meggondoljuk, milyenek lehetnek ezek a célpontok, nem meglepetés, hogy csak néhányan tértek vissza. Persze, amikor a Nyolc Sötét bérgyilkosok el akarnak veszejteni egy sigilbélit, az esélykülönbség a biztos halál és e vad szerencsejáték között nem olyan nagy…

Éjjel és nappal

Van nappal, és van éjszaka Sigilben, de nem nap által. Inkább az ég töltődik fel világossággal, amíg eléri tetőpontját, aztán azonnal halványulni kezd. Van fényes világosság és mély sötétség, de Sigilben legtöbbször félfényes, homályos, ködös fényviszonyok uralkodnak, sok rejtelmes árnyékkal. A napfényre érzékeny dolgok a hat legfényesebb óra kivételével minden bonyodalom nélkül elvannak. Sigilnek nincsenek holdjai, így a holdtól függő dolgok, mint pl. az alakváltás néhány formája, nem történhetnek meg. A Ketrec csillagok nélküli város, de azért vannak fények az égen. Emlékezz csak, a város mindig ott van a fejed fölött, így még a legsötétebb órában is látszik a távoli lámpások fénye.

Időjárás

Eső és szmog - ez jellemző leginkább Sigil időjárására. A város ege gyakran nyúlós köddel borított a füst és gőz miatt, amit a több ezer kémény kiokád. Amikor esik - ami sokszor előfordul - az esőcseppeknek barnás színe van az égbe ivódott mocsoktól. Ha nem esik, jó eséllyel képződik vastag, ködszerű szmog, amely órákra a városra telepszik. A látótávolság legrosszabb esetben másfél lépésre csökkenhet, de általában jó 10 lépésre is ellátni.

Amikor nem szemerkél a barna eső, vagy gyűlik köddé, Sigil nagyon kellemes hely tud lenni. A hőmérséklet kissé hűvös (néha hideg, mikor esik) és könnyű szellők seprik tova az állandó szagot, amely általában a levegőben terjeng. De hát soha nem a klímája miatt jönnek a népek Sigilbe.