I'm the Evil Lord of an Intergalactic Empire! (LN)
1
Hősünk különösen sanyarú földi életének utolsó perceibe betoppan egy különös idegen, aki csak Kalauznak (“Guide”) nevezi magát, és kompenzációul eddigi szenvedéseire felajánlja, hogy újjászülethet egy általa választott idegen világban, ahol végre kényelmes, békés és hosszú élete lehet. Jól hangzik, nem igaz? Hősünk tehát kiválaszt egy űrhajókkal és mechákkal (és egy kicsi mágiával) teli sci-fi világot, ahol egy intergalaktikus Birodalom uralkodik milliárdnyi bolygó felett, és a Kalauz máris elrendezi, hogy egy egész bolygó felett uralkodó hercegi családba szülessen újjá.
Persze, hogy túl szép, hogy igaz legyen… A Kalauz, aki/ami valójában egy ördögi entitás, a szenvedésből és kétségbeesésből táplálkozik, és feltett szándéka, hogy miután a Földön is tönkretette hősünk életét, az új világban is szép lassan behálózza és lehúzza majd a mélybe.
A kicsi Liam ötévesen ébred tudatára annak, hogy egy földi felnőtt férfi lelke lakozik a testében, de úgy dönt, esze ágában sincs az ígért békés és kényelmes életet élni. Előző élete végén megfogadta, hogy mivel a jótettek és a szelídség csak eláruláshoz, kisemmizéshez, és megromlott egészséghez vezettek, mostantól csakis gonosz, elnyomó, az alattvalóit kizsigerelő hatalom szeretne lenni. Kapóra jön ehhez szülei “váratlan” terve, amellyel ötéves kisfiukra hagyják minden címüket és vagyonukat, hogy elutazzanak a Főbolygóra és mennyei körülmények között éljék le az életüket… mit sem törődve a Birodalom peremén tengődő, adósságoktól sújtott, elmaradott, vidéki bugrisokkal teli bolygó, és szerelem nélküli házasságukból mesterségesen fogant kölykük további sorsával.
Utolsó ajándékuk, egy rendelésre tervezett, teljesen emberi android szobalány, érkezésével minden akadály el is hárul, hogy lelépjenek a balfenéken, a kicsi Liam pedig végre szabadon hozzáláthat terve megvalósításához…
A birtoka, az egész bolygó viszont borzasztó állapotban van. Mi értelme az elnyomásnak, ha egyszerűen már nincs mit elnyomni, az emberek helyzete annyira rossz? A radikális idők radikális lépéseket követelnek, és Liam nem fél meglépni ezeket, még ha még többen nézik is le emiatt és tekintik könnyű prédának, vagy ostoba különcnek. Az évtizedek kitartó munkája végül meghozza gyümölcsét…
Even if I wanted to oppress them, they couldn’t be any more oppressed than they already were.
Webnovelként indult, ez látszik rajta. A fejezetek elég váltakozó hosszúságúak és tele vannak kisebb szemelvényekkel, nem csak a főhős, hanem mások szemszögéből is. Mivel az első könyv jó ötven évet ölel át (a Birodalomban 100-150 évig simán elélnek a legtöbben, a jobb körülmények között lévő nemesek és gazdagok pedig még jóval tovább is, ezért a felnőttkor kezdetét a 18-21. helyett itt az 50. születésnap szokta jelezni), rengeteg az időugrás, elnagyolt lépésköz.
Általánosságban a legnagyobb baj vele, hogy az írásmód érzéketlen és lapos. Bár a sztori érdekes lenne önmagában is, és ott a potenciál számos vicces kifordított helyzetre, a szövegek egyszerűen túl tompák, hogy üssenek a félreértésekből és a rossz szándékokból következő jócselekedetek, még a viccesnek szánt “a kocsmában beszélgetnek ketten a javuló körülményekről” kisbetétek is laposan elsuhannak a semmibe. Másik gondom a rengeteg elvarratlan mellékszál volt: az író ide-oda kapkod karakterek között és senkinek sincs ideje kibontakozni, pedig jobban érdekelne például a világ végére elsuvasztott admirális és flottája sztorija, de még a birodalmi hajóépítő cég üzletkötő mérnökcsaja is érdekesebbnek tűnik annál, mintsem hogy alig ruhácskákban próbálja rávenni az ifjú uraságot egy-egy nagy megrendelésre.
A főhős egyébként fájdalmasan buta, mint a tök. Nagyon egyszerű fehérgalléros, akit elkap a hatalom láza és az (egyébként eléggé köznapinak számító, nem túl értékes) aranyrudak gyűjtögetése az egyik legkedveltebb foglalatossága. Semmit nem vesz észre maga körül, és szinte minden döntését azonnal kiigazítják a körülötte lévők. Mindent a baromi okos android szobalánya, Amagi csinál helyette (persze úgy, mintha a főhős szájába adná a döntéseket és az ötleteket), pedig a nemesek megvetik a doll-okat, és a globális MI irányítás egyszer már megbukott, szóval tudtán kívül is pengeélen táncol vele. Még így is, csetlése-botlása közben is megreformálja a közigazgatást és fellendíti a kereskedelmet, abban bízva, hogy így még jobban sanyargathatja majd a népét később - ami persze nem következik be, mert mindig történik valami, ami elvonja a figyelmét. Szegény Kalauz kínjai talán a leginkább érthetőek és átérezhetőek…
Egyedüli pozitív képessége, hogy egy semmirekellő, csaló “mester” segítségével felfedezi és tökéletesre csiszolja harci képességeit, valamint egy előásott régi mecha modellt is úgy felújíttat és kitanul, hogy valószínűleg nincs ellenfele a galaxisban. Kitűnő vicces helyzeteket eredményezhetne, ahogy Yasushi eljátssza a bölcs mestert és közben csatakosra izzadja magát, mert bármikor lebukhatna, de éveken át képes eljátszani a szerepét és a főhős egyetlen pillanatig sem kételkedik a (nem létező) képességeiben - és az egész, szinte az egész regényen átívelő sztori alig ad okot elmosolyodni is.
A GR értékelései megintcsak elég túlzóak, vannak ennél sokkal jobb írások a témában. Nálam ez csak ★★☆☆☆ 2/5, csúnyán elpazarolt lehetőség.