That Time I Got Reincarnated as a Slime (LN)
Tensei Shitara Suraimu Datta Ken 1
Mikami Satoru egy, a harmincas évei elején járó fiatalember a modern Japánban. Irodai bérrabszolga, egyedülálló, kissé mufurc alak, de azért vannak ismerősei, barátai. Egy nap egy menekülő rabló leszúrja a fényes utcán és hiába az orvosi segítség, elvérzik, de haldoklása közben különös, gépi hangokat hall, ami képességekről beszél neki. Mikor magához tér, semmit sem érzékel maga körül, csak lassacskán fedezi fel az új, ismeretlen világot, ahová került. Egy nyálka (slime) testében reinkarnálódott egy fantasy világon, ahol szörnyek, sárkányok, hősök, törpék, és elfek élnek középkorias körülmények között. Hősünk új barátra lel egy ősöreg, bebörtönzött sárkány személyében, aztán felfedezi a csalás-szerű különleges képességeit, amelyekkel messze az átlag feletti hatalomra tesz szert - ugyanakkor megmarad ugyanannak a kicsit zsémbes, de alapvetően jószívű nyálkának, mint volt. Ahogy egyre több szörnyet fogyaszt el, újabb és újabb képességek birtokába jut, majd kijutva a barlangrendszerből, ahol addig élt, egy hatalmas és vad erdő közepén találja magát. Rimuru Tempest, ahogy nevezi magát, csakhamar egy goblin törzs imádott vezetője lesz és felbukkanásával a világot a sarkaiból kiforgató hatalom jelenik meg a színen…
Az eredetileg rövid fejezetekből álló webnovella-sorozat 2013 és 2016 között jelent meg egy japán oldalon, ahol hamar népszerű lett és 2014-ben jelent meg az első, regény formára átírt változata, ami azóta már egy tizenhárom kötetes sorozatra hízott (a licencelt amerikai kiadás a negyediknél tart). Rá egy évre már manga adaptációt kapott (jelenleg a tizedik kötetnél jár az is), sőt, tavaly ősszel az anime feldolgozás is elindult. Írója csak Fuse álnévről ismert, ez általában megszokott olyan írók esetén, akik nem szeretnék, ha a nevüket más írásaikkal is összemossák (ez a nyugati irodalomban is elég régóta megszokott módszer). A sorozat népszerűsége hatalmas, évek óta a japán eladási listák élvonalában tartózkodik.
Fantasy isekai sorozatokból szó szerint Dunát lehetne rekeszteni, annyi van már belőlük, és havonta jönnek ki újabb és újabb mangák és könyvek, amelyek megpróbálnak csavarni egyet a jól bejáratott recepten: végy egy lehetőleg lúzer és geek modern fiatalembert, akit elüt egy teherautó (ez a már közmondásos “trucking"-jelenség), kerüljön át egy másik, fantasy világba és kapjon hihetetlen képességeket, amelyekkel könnyedén az ujja köré csavarja a legnagyobb veszedelmeket is, valamint fontos, hogy legyenek női kísérői, akikkel idővel aztán háremet is formálhat maga köré. Hogy mégis működik ez a blőd sztori, legfőképpen a gyermei bájnak, a könnyed, humoros sztorinak és a személyes, kissé zavart és határozatlan, de alapvetően pozitív nézőpontnak köszönhető. Az isekai, mint anime/manga altípus, az utóbbi évtizedben lett igazán népszerű, de sokan kétségbe vonják irodalmi értékeit és a nevesebb japán írói pályázatok és díjak már közleményben tiltották be az ilyen írások befogadását. Ennek ellenére népszerűségük vitathatatlan, és bár idővel ez is le fog tűnni, mint a többi divathullám, tetszik, nem tetszik, jelenleg elkerülhetetlen, ha a japán light novel irodalomról beszélünk.
Hogy minek köszönheti ezt a népszerűséget? Talán az elidegenedő világból való menekülést, talán a fiatalok számára sötét és nyomasztó jövőképet kínáló, az értelmetlen háborúk, a szenvedés, a fafejű politikusok és csillogó pillanat-celebek uralta jelen kizárását nyújtja, és könnyed, vicces stílusába beleélheti magát bárki, aki úgy érzi, hogy nincs hatalma a valóság nyomasztó erői felett és bárcsak jönne egy más, kissé idealizált világ, ahol a fekete és a fehér elválasztható egymástól.
Rimuru nem hős abban az értelemben, hogy nem ugrik azonnal az igazságtalanságok láttán, és hajlamos lepasszolni a feladatait, ha úgy látja jónak. Szeret kényelmesen élni és világot látni, és pusztán azért, mert elképesztő hatalma van megtenni szinte bármit, nem tartja magát istennek és kicsit kényelmetlenül is érzi magát a bőrében, amikor alattvalói rajongással veszik körbe (bár néha azért élvezi). Bármennyire is nem szereti a dolgot, kezd kialakulni körülötte egy olyan társadalom, ami az elnyomott, lenézett goblinok felemelésén és (szó szerinti) átalakításán alapul, és később rettegett viharfarkasok, oni-k, sőt, majd egy démonúr is csatlakozik majd hozzá a további könyvekben. De minden zsémbessége ellenére felismeri a helyest, elválasztja a jót és a rosszat egymástól, és nem hódítani, hanem megbékíteni akar, ami teljesen újszerű és idegen ezen a világon, ahol a rangsort a puszta erő és hatalom dönti el. A maga módján igyekszik csak jót tenni - és ennél több talán is nem is várható el egy nyálkától, és igazán nem az ő hibája, hogy aztán többen ezt személyes kihívásnak veszik…
Értékelés: ★★★★☆ 4/5 (vicces, aranyos, néhol drámai)