Paul S Kemp (Star Wars)
Lords of the Sith
Az “újkori” Star Wars kánon regényei közül nem ez az első könyv, amit olvasni kezdtem, de Hearne Heir to the Jedi-je annyira botrányosan rossznak bizonyult az első két fejezet alapján, hogy inkább valami ismertebb, megbízhatóbb névre váltottam - és alapvetően nem bántam meg. Kempet még néhány D&D-s regénye alapján ismerem, nem fog fürtös szóvirágokkal elárasztani minket, de megbízhatóan hozza a szövevényes, ugyanakkor akciódús történeteket átlagos, olvasmányos nyelvhasználattal, szóval olyan rossz lóra nem lehet tenni vele. Ez a negyedik SW regénye és ismét egy viszonylag kevésbé ismert helyszínt és szereplőket választott.
Nyolc évvel járunk a Köztársaság bukása és a Birodalom születése után (azaz a “klasszikus” főszereplők többsége ekkor még csak rövidnadrágos kisgyerek és a báb-Szenátus is bőven működik még). A Birodalom fojtogató csápjai már mindenhová elérnek a Galaxisban és a twi’lek honvilág, a Ryloth, az orvosi technológiákban - és a fél-legális drogiparban - nagy fontosságú fűszer előállítója is kiemelt fókuszpontja ennek a rendnek. Itt tevékenykedik az animációs sorozatokból (Clone Wars, Rebels) már ismert szabadsághős - a birodalmiak szerint egyszerű terrorista -, Cham Syndulla, aki Ryloth teljes függetlenségéért küzd támogatóival. Szervezetük már a Szeparatista megszállás alatt is élénken és hatékonyan ügyködött, ami csak fokozódott a Birodalom megjelenésével, behálózzák az egész szektort és kitűnő forrásokkal rendelkeznek még a birodalmi hatalmi láncolatban is. Tevékenységük egyre több problémát okoz és felkelti Vader és a Császár figyelmét is. A pipogya rylothi szenátort - és híreket szivárogtató adminisztrációját - felhasználva váratlanul, titokban a bolygóra utaznak, hogy közelről vizsgálják meg a helyzetet és leszámoljanak a terroristákkal egyszer és mindenkorra. A hír eljut Chamhoz is, akik egy vakmerő tervet dolgoznak ki a Birodalom két legismertebb és legveszélyesebb személyének kiiktatására. Mindent egy lapra tesznek fel, minden erőforrásukat összeszedik és bedobják, és egy precíz, óramű pontosságú tervet indítanak el abban a pillanatban, amikor a prominens személyeket szállító, kíséret nélküli csillagromboló belép a szektorba… Képtelenek viszont számolni azzal a hatalommal, amit a sith két nagyura jelent…
Jó, persze, nem lehet meglepetés, hogy nem nyerhetnek, hiszen az Endor még jóval később jön, de a könyv megmutatja, hogy addig is mit lehetett elérni helyi szinten és hogy egy ilyen támadás milyen hatással van a Birodalom és a Lázadás jövőjére. Bár Cham függetlenségi mozgalma jóval méretesebb erőforrásokkal és kiterjedtebb hálózattal rendelkezik, mint mondjuk az ekkor még igencsak csírájában létező Lázadás, valódi hajóik pl. nekik sincsenek, így főként a klónháborúkból visszamaradt, ócskavasként megvett és átalakított drónokkal és pár teherbárkával kell elérniük a céljukat. A Birodalom flottájában is éppen csak megjelentek az első csillagrombolók, még teljesen általános a V-Wing-ek használata és Vader személyi hajója is egy Jedi elfogó. Ilyen szempontból érdekes látni ezt az átmeneti időszakot, amikor még nem voltak nagy űrcsaták és az ellenállóknak más trükköket kellett bedobniuk, hogy lelassítsák, megállítsák a felbukkanó birodalmi kolosszusokat. Technikai szempontból a könyv szerintem többnyire rendben van, még az átprogramozott, önálló, de buta drónvadászok is elfogadhatók, talán csak az a spéci aknazár ciccegősebb egy kicsit.
Történetileg több főbb karaktert is bemutat, nem csak Cham van a fókuszban, hanem pl. Vader és a Császár is, de vannak érdekes - és kevésbé érdekes - kitérők Cham gyilkos mentalitású jobbkezéről, egy ingadozó birodalmi parancsnokról, és az elpuhult rylothi kormányzóról is. Nem pepecsel sokat a felvezetésekkel és bemutatásokkal sem, a nagy karaktereket mindenki ismeri, a többiekről meg a cselekvéseik többet mondanak el, mint az üres háttérmonológok, így a fő történet elég gyorsan halad és kb. a könyv harmadánál már kitör a ribillió, ami aztán elég pörgősen fut a végkifejletig és jelentősen átalakítja Ryloth helyzetét. Külön pozitívum, hogy nincs beerőltetett, bújkáló Jedi karakter, így a már mostanában kicsit túlzásba vitt kardozós párbaj is kimarad - de persze így is jól érzékelhető, hogy pl. Vader és a Császár egymagában le tudna darálni egy kisebb hadsereget, különösebb gond nélkül… A Császár egyébként eleinte itt is titokzatoskodó és mindent előre látó alak, aki nem produkálja magát és a háttérben állandóan ott sötétlő árnya mindenkit idegesít és félelemmel tölt el, de a könyv második felében (sajnos) ő is akcióba lép és kimutatja valódi hatalmát. Ez azért ebben az időszakban szerintem már nem oké annyira - bár persze szemtanúkat sem hagy maga után. Néhol kicsit hülyén is veszi ki magát a rohangáló-ugráló Császár, vagy Vader, és elég béna, hogy csak azért dob rájuk az író überveszedelmes szörnyeket százával (!), hogy darálhassanak egy kicsit és ezzel késleltesse őket, míg az üldözők a nyomukba érnek…
De összességében egy szoros, olvashatóan megírt, akciódús történetről van szó, ami kicsit jobban bemutatja a bolygót és az ott harcoló feleket, jobban belelátunk Vader düh hajtotta szenvedélyébe és a két sith nagyúr kapcsolatába is, viszont mint esemény, inkább csak lábjegyzet a Galaxis történelmében, a valamelyest zárt helyszín pedig keveset ad magához a Star Wars általános űrbarangolós-“kalandozós” hangulatához. ★★★☆☆ 3/5