Michael-Scott Earle - Star Justice
1-3: Triple Threat (Eye of the Tiger, Space Witch, Zeta Hack)
Valamikor a távoli jövőben, amikor az emberiség már rég kirajzott a csillagok közé, ahol a milliárdos megavárosok, szétszórt bányász- és farmer-kolóniák a megacégek és korrupt kormányok uralma alatt senyvednek… Adam egy ex-űrtengerész, akit egy titokzatos szervezet kísérletekre használt fel és egyébként is kiváló emberi fizikumát egy tigrissel keresztezve szuperkommandóst faragtak belőle. Már két éve szolgál náluk és eddig minden bevetést túlélt - a tulajdonosai minden erőfeszítése ellenére. Miközben más, hozzá hasonlóan átalakított társai sorban elhullanak mellőle a céges érdekeltségek elleni rajtaütésekben, ő egyre erősebbé és ügyesebbé válik. Aztán a Trappist-1e bolygó egy megavárosában, egy hiperkorp adminisztrációs és kísérleti torony-komplexum elleni rajtaütésnél összetalálkozik egy igézően szép és veszedelmes nővel, Eve-vel. Eve fura, vámpír-szerű tulajdonságokkal rendelkezik, mindez csak segíti őket, hogy megszökjenek a rabságból, majd a városban bújkálva egy vakmerő szökést (és egy világméretű tervet) agyaljanak ki. Itt aztán hozzájuk csapódik még Z, a kissé excentrikus, helybeli hackerlány, aki mit sem sejt még arról a kialakuló viharról, ami galaxisszerte megremegteti majd az elnyomó cégek és bűnszövetkezetek hatalmát…
“I definitely don’t want to see Adam thrown out of an airlock, he’ll probably come back all fucking angry and kill everyone in the station.”
Az író teljesen ismeretlen nálunk, és nehezen eldönthető, hogy lenne-e egyébként haszna megjelentetni itthon. Ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy rosszul ír, hanem a blőd, enyhén ponyva témák és vállaltan túlerősített szerepű főhősök idehaza talán nem működnének olyan széles körben, mint amit elektronikus terjesztés útján világszerte elér. Van egy stabil rajongóköre és a könyvei (nem csak ez a sorozat, ami már a 11. kötetnél tart, hanem más hasonlók is pl. fantasy témában) néhol nyomtatásban is kijöttek már.
A borítók meglehetősen árulkodók: a hősök mind menők, darabosságuk ellenére is szívdöglesztők, mindenhez (is) értenek, és az előttük álló nehézségek ellenére is olyan fontos dolgokért küzdenek, mint az elnyomottak segítése, az egyenlőség, és - általában a férfi főhősök szemszögéből - a harem ending… A könyveket egy pillanatig sem kell komolyan venni, és bár nem paródiák vagy túlírt vicceskedések, a szórakoztatási faktoruk elég jó, az akció állandóan pörgős, itt-ott vicces helyzetek is kialakulnak, a fülledt erotikát meg letudja utalgatásokban és pár mondatos ugrásokban. A hősökre leselkedő veszélyek hiába halálosak, előbb-utóbb mindig megoldódnak az eszük, az ügyességük, az erejük, vagy a puszta vakszerencse okán, így aggódni nem nagyon kell, csak hátradőlni és élvezni ezt a geek-trip-et. A regények angolja egyébként is egyszerű, gyorsan falható, amit a folyamatos akció is támogat, igazából sehol sem ül le, mindig történik valami, így kitűnő arra, hogy nagyvárosi buszozás közben előkapja az ember a mobilját/olvasóját és elolvasson belőle pár tucat oldalt két megálló között.
A Star Justice-sorozat, mint a címe is mutatja, egyfajta küldetés, ahol a főhősök a galaktikus tápláléklánc aljáról indulva elhatározzák, hogy megjavítják ezt a gonosz és korrupt világot. Hogy miért, az meglehetősen képlékeny. A páncélozott lelkű, meglehetősen katonai gondolkozású, egyenkocka Adam-et inkább a hűség és a kötelességtudat mozgatja (legalábbis kezdetben) megmentője, a titokzatos Eve iránt, aztán úgy alakul, hogy egy egész világbirodalom ura lesz (a későbbi könyvekben). Eve-ről kevés derül ki azon túl, hogy nem egy harcos típus, de nagyon kedves és észbontóan néz ki, meg első pillantásra megkedveli hősünket, aki azt is elnézi neki, hogy időnként táplálkoznia kell (általában névtelen szerencsétlenekből, akiket az útjukba sodor a sors), változatos illúzió-szerű és telekinetikus mágiákra képes, és hogy kurkászik az agyában a mentális képességeivel. Z meg… hát ő csak az eseményekkel sodródik a közelükbe és kénytelen velük tartani, az eszmék nem igazán érdeklik, bár az események során aztán egy kicsit mindig többet és többet kell feladnia a zárkózottságából, és ő az, aki általában hangot ad visszafogott kétségeinek a másik kettő terveivel kapcsolatban.
Igazi mélységet és múltat inkább csak ez a három főszereplő kap, a többiek nagyjából az NJK-k szintjén mozognak - bár sok szükség nincs is rájuk, ha olyan tempóban pusztulnak, mikor Adam fél-tigris alakjában közéjük ront és puskákkal, késekkel, vagy szimplán csak a karmaival aratva lekaszálja őket. (A későbbi könyvekben aztán további potenciális hárem tagok, izé, vagyis kiemelt szereplők is csatlakoznak még.)
Az ábrázolt technológiai és szociális szint hozza a szokásos paneleket: valamikor úgy ezer évvel később járunk, a hiperkorpok gonoszak és harácsolók, a kormányzatok korruptak, az emberiség uralma a Földet övező régiókban pedig töredezett és állandó konfliktusoktól dúlt. Érdekes és furcsa viszont, hogy az eltelt vagy ezer év ellenére is ugyanúgy hívják a naprendszereket, mint ahogy a jelenünkben a kódnevük (Trappist, Gliese, stb.). Valahogy nem tudom elképzelni, hogy az első telepesek ne adtak volna jobban hangzó neveket a helyeknek. A csillagközi utazás borzasztó drága és lassú, ezért aki egy naprendszerbe született, az jó eséllyel ott is fog meghalni, így az a kísérleti űrtech, amit Adamék ellopnak az első könyv végén, szinte egyedülálló az ismert univerzumban. A szuper űrhajó lesz a későbbi bázisuk, amellyel bejárják a csillagokat, hogy embereket toborozzanak a céljukhoz, de mivel ehhez sok pénz is kell (plusz a felbőszített hiperkorp is a nyakukban lohol), lépten-nyomon áruba kell bocsájtaniuk a képességeiket, ami aztán további mini-konfliktusokat is szül az adott rendszerben, hogy alapot szolgáltasson egy újabb, adrenalintól fűtött csihipuhihoz…
A megcélzott célközönségnek minden bizonnyal betalálhatnak a könyvek (a Triple Threat az első három könyv - Eye of the Tiger, Space Witch és Zeta Hack - egybegyűjtött kiadása), és őszintén szólva én is elég jól szórakoztam, a folytatásokra is mindenképpen “beülök” majd. ★★★★☆ 4/5, “Confirmed.”
4: Binary Pair
Hőseink, kiegészülve az előző kaland végén hozzájuk csatlakozott kissé excentrikus ikrekkel, az űr egy ismeretlenebb régiója felé veszik az irányt. Adam és a csodahajó, Persephone misztikus kapcsolatá egy félreeső bolygóra vezeti őket, ahol szinte édeni körülmények uralkodnak, a városok és a vidék viszont minden emberi és állati élettől mentes, kihalt. Rejtély, Persephone miért vezette el ide őket, mint ahogy az is, mi történt a telepesekkel. Vajon élnek-e még a mélyben, a bunkerekben, vagy az életet elpusztító erő őket is kiírtotta? Miért ólálkodik a Lith Dae megacég egy csapásmérő erője a környéken, elriasztva mindenkit, és mi az a titokzatos, ősi, és fenyegető templom-maradvány, ami teljesen elüt mindenféle emberi emléktől? Adam és társai veszélyes feladatot vállalnak azzal, hogy látszólag a cég zsoldjába állnak; miközben mindkét fél a másik kijátszására törekszik, valami idegen és roppant ősi hatalom kinyilvánítja hatalmát, és a tét már nem csak egy bolygó lakóinak élete, hanem az egész Galaxisé is…
“Well, or you can just shoot a bunch of people. You know, whatever you feel most comfortable with.”
Akcióban továbbra sincs hiány, a bolygót fenyegető veszély elhárítása, a túlélők megmentése, és a Lith Dae kettős csapdájából való kievickélés elég lehetőséget ad arra, hogy a csapat kiélje technomán és fegyvermániás hajlamait, és bár Adam igyekszik kerülni a tigrissé átváltozást az egyre gyakoribb és ijesztőbb mellékhatások miatt, minden erejükre és ügyességükre szükség lesz, hogy kiegyenlítsék az esélyeket.
“Hard to think about anything when my brain is screaming,” she whispered, and she hadn’t blinked since I told her that I loved her.
A hárem tagokkal is bonyolódik a helyzet, ahogy Adam őrlődik az érzései és a nők - főleg persze Eve és Z - iránti tisztelete és szeretete között. Bár az események közben a helyzetet valamelyest rendezi velük, a megoldás tovább halasztódik, ahogy a könyv végén egy sokkal fontosabb esemény történik Eve (és Adam) múltjával kapcsolatban, ami aztán majd átvezet a későbbi könyvek fő történeti szálára is.
Összességében jó olvasmány volt ez is. ★★★★☆ 4/5
5: Burning Bright
“Time flies when you’re having fun, or in our case, getting into a bunch of trouble that seemed to find us at every turn.”
Adam és legénysége miután “felszabadította” az Uraniel bolygót, és kinyírt egy idegen szuperlényt, ami társaival a galaxis legnagyobb lakomájára készül, visszatér a Persephone fedélzetén a Queen’s Hat űrállomásra, hogy készleteket vételezzen, és az újrakezdéshez szükséges dolgokat vigyen a bolygóra. Csakhogy felbukkan az Elaka Nota, és felvonultatott erőivel világosan kimutatja, hogy Eve-t és a hajót akarja visszakapni, és ebben a független űrállomás rendfenntartó erői sem akadályozhatják meg őket. Bár a csapatnak sikerül még némi infót felmarkolnia, ami kapcsolatban lehet a Persephoné - és meglepő módon Adam tigris formájának - múltjával, menekülniük kell, és egy primitívebb világ felé indulnak egy halvány nyomot követve, hogy ott szerezzenek készleteket. A bolygó nem túl barátságos, ráadásul Adam elszakad társaitól és súlyosan megsérül, az elkábított nőket meg egy helyi szekta a bolygóra érkező rabszolgakereskedőknek adja.
Minden jel arra mutat, soha többé nem látja őket…
“I’ll take care of the computer, and you shoot the life out of any assholes who might try to stop us.”
Valószínűleg ez az egyik leggyengébb könyv a sorozatban, amit a meglehetősen szélsőséges értékelések is mutatnak. Jómagam is a negatív oldal felé húzok. Bár az indítás végülis jó és szokványos az írótól - Adam penge, mint mindig, és a többiek is odateszik magukat, meg a hosszú ideje húzódó frusztráltság is végre elvarrásra kerül egy időre -, a folytatás már kevésbé, és olyan hibákat követ el, amiket a korábbi részekben már megfogadott, hogy nem fog még egyszer. Így egyenes következmény a szánalmas bukdácsolás, amit levág, és az a helyzet, amibe sodorja magát és a többieket. Ezt csak rontja az a kétségbeesett, esztelen kapkodás, amivel a helyzeten próbál javítani - de már későn, és még nagyobb bajba sodorja magát és a hajót.
“I don’t know why you are looking for me, but I will submit to your body and blood clan once you save us.”
Hogy ne csak drámázás és kínlódás legyen, arról pár újabb bezsákolt háre…, akarom mondani változatos legénységi állomány gondoskodik, akik persze új problémákat is hoznak magukkal, viszont új információkkal is rendelkeznek a galaxis fejlettebb fajairól, és a Persephonéhoz hasonló csodahajókról. Adam csak arra nem számít, miféle kalamajkába keveredik azzal, hogy elfogadja a hűségüket - ennek ugyanis súlyos ára van… (ami majd a következő könyvben folytatódik).
Szóval összességében az eleje oké, a közepe nagyon meh, az utolsó harmad valamicskét javít az osztályzaton, de ez csak két csillag (★★☆☆☆ 2/5) most.
6: Prime Valkyrie
Adam az előző részben jó nagy trutymóba keverte magát, és megpróbáltatásai még csak most kezdődnek igazán. Madalena, a Prime Valkyrie, minden ellenkezése dacára elviszi a népéhez, a szuperfejlett, technológiailag és haderőben elképesztő erejű űrvikingekhez (valójában nordar a nevük, de ezt egyszerűbb megjegyezni, mert teljesen azok), akik egy ritka lehetetlen, szigorú és roppant merev hierarchiában élnek a királyként uralkodó klánvezérek alatt, és nagyon szeretik a koponyamintás erőpáncélokat is. Hmm, hol is láttam már ilyet korábban?… Mindegy, a Galaxis szerencséjére a klánok eddig csak egymással voltak elfoglalva, különben már rég meghódítottak volna mindent és mindenkit. Bár ők is tudnak az általuk draugr-nak nevezett űrvámpírok közelgő visszatéréséről, és bár Madalena teljesen alárendelte magát Adam-nek az életéért cserébe, még ő sem bújhat ki népe törvényei és apja, a Vaish király szeszélyei alól.
The blade had pierced my heart and lung. My mouth filled with blood as agony ripped through my chest.
Adam kívülálló, idegen, nem a népbe tartozik, ergo elfogadhatatlan, hogy az űrvikingek legerősebbnek tartott harcosnője (a Prime Valkyrie titulus messze nem csak dísz) az alárendeltje legyen, hiszen ez őt rögtön a királlyal egy szintre helyezné. Tehát miután meggyőzi a királyt, hogy ő sem májkrémből van (lemészárol néhány szuper-elit testőrlányt, túlél egy halálos sérülést, végül majdnem a királyt is megsebesíti), végig kell mennie egy beavatási rítuson, rögtön a legnehezebben, amit még soha, senki nem teljesített: az “Odin zarándoklat” három szélsőséges éghajlatú és halálosan veszedelmes bolygót, és számos nehézséget érint, és nagyjából egy “nesze, itt egy kés, meg egy vacak ruha, várunk majd a célvonalnál”-stílusú extrém túlélőtúrát jelent, ami optimális esetben is hónapokig fog tartani…
Adam persze eléggé be van pöccenve, hogy mire kényszerítik, és mert csak az idejét vesztegeti ezekkel a holdkórosokkal, de amíg az űrvikingek űrbázisán van, képtelen megszabadulni, és várnia kell egy jobb alkalomra, amikor nem veszik körül lépten-nyomon elit harcosok. Miután Madalenával közli, hogy kb. hová dugja az alárendeltségét és a szuper PV minősítését, ledobják egy jégbolygó sarkpontja közelébe, ahol először az egyenlítő közelébe kell majd eljutnia akárhogyan. Szabályok nem igazán vannak azon kívül, hogy az őt mindenhová követő megfigyelőgömböt és a következő célját mutató karórát tilos leráznia. Hogy az őslakosokat vagy megöli, vagy megegyezik velük, hogy megszerezze a felszerelésüket és az esetleges járműveiket, nem számít. Csak az a fontos, hogy a zarándoklat minden feladatát teljesítse. (A skandináv mitológiát ismerők előnyben: igen, a klienc napos akasztással a végén…)
These monsters knew I was a more terrible creature than they were.
A király azonban nem bíz semmit sem a véletlenre: nem csak mérgezéssel próbálkozik, hanem hamis propagandával is, és jókora vérdíjat tűz ki Adam fejére. Hősünk azonban azt teszi, ami a specialitása, és zarándokútját kitépett torkok, lemészárolt szörnyetegek, bennszülöttek törött végtagjai és agyonlőtt tetemei - valamint emiatt önkéntelenül is a szolgálatába kényszerült alattvalók (főként persze szemrevaló nők) csoportjai - szegélyezik. A zarándoklat nem izgatja, egyetlen célja egy űrsikló lenyúlása, hogy visszaszerezhesse a Persephonét és végre az elrabolt legénysége után eredjen. A sors, az istenek - és Madalena - azonban mást tartogatnak a számára, ami jelentős fordulatot hoz majd az egész Galaxis erőviszonyaiban (ez az űrvikinges szál itt kezdődik és több könyvön át húzódik)…
“We will have to be quick!” Madalena shouted as she glanced up at me, and I realized she was going to try and fly our shuttle into Persephone’s hold while in the middle of a dogfight.
Messze jobb könyv, mint az előző rész volt, a kínos bénázásoknak nyoma sincs, és olyan felszíni és űrcsatákat kapunk, hogy minden műkedvelő megnyalja a szemeit az olvastán. Az, hogy Adam a maga darabos modorával és egysíkú, katonás gondolkozásával ismét belenyúl a darázsfészekbe, és önkéntelenül is kirobbant egy polgárháborút és feldúlt méhkassá változtat egy-két komplett rabszolga-űrbázist, csak hab a tortán, plusz a nőket az előző könyvben elrabló Magate Order se fogja megköszönni, amit tőle kap… Emellett a Madalenával alakuló kapcsolata is érdekes, van értelme és változatossága, nem csak simán megy minden, mint ahogy a hősregényekben szokás. Bár a nő inkább Eve-re hasonlít az Adam-mel való különleges kapcsolatával, a bonyolult sokszög miatt most inkább Adam van olyan kényelmetlen helyzetben, mint Zea volt korábban. Miközben kettejük - és a többi űrviking (velük nem úgy!) - kapcsolata formálódik, ismét megtudunk pár részletet Adam múltjáról, és hogy hogyan is kapcsolódnak ezek a jelenhez, a tigris-énjéhez, a vele folytatott kísérletekhez, valamint a Persephonéhoz és a többi csodahajóhoz - és az űrvámpírokhoz, valamint az őket szolgáló tigrisemberekhez…
“I just suddenly had this fear that you got a whole new crew of beautiful women, but that is crazy talk.”
Ennek bizony meg kell adjam az öt csillagot (★★★★★ 5/5), a sorozaton belül a legjobb rész volt (eddig). Következik a King Killer, és a cím alapján talán már sejthető, mi fog történni…
7: King Killer
There was a clear space of division between the three sets of clothes, and I realized my mouth was hanging open.
Újra együtt a régi csapat, és kiegészülve Madalena űrvikingjeivel, valamint az egyéb kiszabadított menekültekkel, a Persephone elég életteli a korábbi ürességhez képest. A helyzet azonban korántsem békés, köszönhetően az Eve + Zea vs Madalena között szikrázó viharos feszültségnek. A hagyományaira és képességeire büszke űrviking nő képtelen kiegyezni a többiekkel, és minduntalan Adam-re hárul a villámhárító szerepe. Közben az úticél a Queen’s Hat, ahol Adam újabb híreket és ellátmányt igyekszik felszedni, de itt sem találnak nyugalomra: valaki pénzt és erőforrásokat nem kímélve vadászik rájuk, és ehhez még az űrállomásból is csapdát csinálnak. De ugyan ki gondolja, hogy közel ezer megveszekedett hírű, kitűnően felszerelt zsoldos útját állhatja Adam-nek és harcban edzett űrvikingekkel kiegészült csapatának?
Blood […] splattered against the windows, and armored figures tried to escape through the doors.
Miután kiszabadítják Juliette-et és a rendőröket egy véres rohammal (és Adam döbbenten ismeri fel, ki akarja megszerezni őt és Eve-t), a Persephone ismét a nordar világok felé veszi az irányt. Madalena ugyanis megküzdött az apjával, mikor kiderült annak ármánykodása, és most polgárháború zajlik a Vaish szektorban, amit a többi klán is igyekszik kihasználni, hogy a zavarosban halásszon (oké, a szuperhordozó legyakása azért már túlzás…). Bár a királyt legyőzték, sikerült elmenekülnie, és amíg él - plusz míg Adam be nem fejezi az Odin zarándoklatot - nem lesz béke a régióban, és a nordarok (legalább is egy jelentős részük) nem fogják elfogadni Adam-et a vezetőjüknek.
A Vaish király azonban kitűnően elbarikádozta magát az egyik bolygón, és minden eddiginél vakmerőbb és őrültebb tervre lesz szükség, hogy feltörjék a védelmét…
“This is the craziest thing we’ve ever done, and we do fucking crazy every fucking day!”
A cicaharc elég fárasztó volt néhol, és Zea, vagy Madalena esetén kifejezetten idegesítő, főleg a könyv elején, aztán mérséklődik valamennyire. Zavart az is, hogy Adam öngyógyuló képessége mintha könyvről-könyvre erősödne, itt a végén már elég hihetetlen dolgokat él túl. Mindezek ellenére ez is a jobbak közé tartoik a sorozatban, adok rá 4 csillagot (★★★★☆ 4/5).