Mars Dorian

Machine God

Goodreads

Magadhoz térsz valami üres semmiben és az első dolog, amit megpillantasz, egy gyönyörű, szőke haj keretezte arc és azúrkék szemek, amelyekhez a világ legcsodálatosabb hangja tartozik. Aztán valóban felébredsz és egy Great Collision nevű esemény alatt elpusztult világ közepén találod magad, ahol a túlélők sivár acélmonstrumokba rejtőzve szigorú rendszerben élnek meghatározott rend és jogok szerint, ahol még a lélegzetvétel is megvonható kiváltság. És ez még a jobb helyek közé tartozik… Hősünk egy amnéziás fiatalember bármiféle múlt nélkül, akit egy romváros gyártelepének roncsai közül ásnak elő katonák és elviszik magukkal a titkos településükre. Itt rögtön börtönbe kerül, anélkül, hogy bármi magyarázatot is kapna, majd hosszú és fáradtságos teszteken át kell bizonyítania, hogy megérdemli a polgároknak járó jogokat. A több ezer privilégium mindegyike szintekbe tagozódik, és hasznos munkával és a közösségért tett erőfeszítésekkel lehet kiérdemelni azokat, de sokkal könnyebb elveszíteni belőlük, ha valaki átlépi a szigorú határokat. A legalacsonyabb rangúaknak napi hat óra, elektrosokk-megszakítás nélküli alvás, egyszeri étkezés és némi levegő jár, de amíg nincs besorolásuk, gyakorlatilag semmi sem jár nekik, nem hagyhatják el a cellájukat sem - kivéve a teszteket és a gyakorlatokat. Mindenkiről tudni kell, mennyit ér, mielőtt erőforrásokat pocsékolnak rájuk, de mindezt ki is kell érdemelni, kemény munkával és szilárd lojalitással. A sorsukat ezek az alkalmassági tesztek és kiértékelések döntik el, amit egy, az egész komplexumot vezérlő, hologram-figurát használó AI, Konforma tart a kezében (aki/ami csak kezeli a rendszereket, nem irányítja a komplexumot).

A fiatalemberről - bár szabadszájúsága miatt többször is megróják, néha meg is büntetik - hamar kiderül, hogy furcsamód rendkívüli érzéke és tehetsége van a katonai dolgokhoz és ösztönös vezető, ezért viszonylag hamar olyan szintre kerül, ahol már engedélyezett számára a többszöri étkezés, vagy naponta bizonyos ideig a közösségi terek látogatása. Itt találkozik korábbi megmentőivel és más lakókkal, akik az elzártság után az egyetlen szociális kapcsolatot jelentik a számára, és az elejtett félmondatokból, a gyanús hallgatásokból (meg persze az Elveszett Vidéken bevetésekkel töltött egyre több időből) kezd lassan rádöbbenni a hely működésének titkaira, kik is azok a rejtőző ellenfelek odakint, akikről senki sem mer beszélni - és hogy mi mindent megtesznek az emberek a közjó érdekében…

A könyv egy ún. “indie” szerző munkája, aki elsősorban modern sci-fi-t ír, ez a könyv is közéjük tartozik. Jól indít és elég sokáig nem is igazán lehet kitalálni, mi van a háttérben (és a végén sem igazán derül ki, lebegtetve marad, de a bizonyosság elég erős). A szöveg jól megírt, gyors, pattogós, rövid mondatokkal és (főleg a főszereplőtől) egysoros sziporkákkal van tele. A történetben inkább az akció dominál, nincsenek ömlengések, elmélkedések, tipikusan az a gyorsan “falható” szöveg, amit nem okoz gondot angolul olvasni, nincs túlbonyolítva, mégis megmaradnak kellemes pillanatok és benyomások belőle. A végén ugyan belenget egy folytatási lehetőséget, maga a sztori kerek egész. A vége ugyan kissé hentelős és a feloldás is laposka (jó, én pont arra a fickóra nem gyanakodtam), de megfelelő volt.

Miközben olvastam, a Paranoia szerepjáték jutott elsőre az eszembe. Nem egyenes másolata, szerencsére, maga a történet jóval komolyabb annál, de a háttérben ugyanúgy megbújik egy, a törvényeket az őrültségig kifacsaró rendszer, ahol a szabályok kétségbevonhatatlansága abszolút és mindenek felett álló, akár egy vallás. Néhány alapvonás van benne egy egyfajta modernizált 1984-ből és Fahrenheit 451-ből is, és persze itt-ott a japán szubkultúra nyomai is felfedezhetők (ezt az író sem titkolja).

Bár a könyv nagyrészt a Bulwark Cluster nevű hellyel foglalkozik, a múlt és név nélküli főszereplőn át megismerjük a kinti, elpusztult nagyvilágot, a homoksivatagokat és a valaha volt nagyvárosok bomló maradványait, valamint az ottani túlélőket is, akikre minden kommuna vadászik és hol korbáccsal, hol édesgetéssel próbálják magukhoz láncolni őket - bár akik az utóbbival próbálkoznak először, sem riadnak vissza, hogy az előbbihez nyúljanak, ha csődöt mond.

Hősünk, akárhogy is próbálkozik, nem tud belesimulni ebbe a rendszerbe, szabadelvű kitörési próbálkozásai egyre hevesebb reakciókat váltanak ki az irányító hatalomból, amik aztán elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezetnek. Ő a sima felszínből kilógó szög, amit kalapáccsal kell visszaverni. Lassú felemelkedése a ranglétrán mindannyiszor vélt, vagy valós hibák elkövetéséhez vezet, amelyek újra visszalökik őt a startmezőre - sőt, még annál is lejjebb -, de nem adja fel. A rendszer betörni próbálja, ehelyett ő kezd generálni bizonyos változásokat, amelyek felkavarják a közösség mélyen eltemetett gondolatait. Ebben segítik különös látomásai és megérzései is, amelyek egyre nyilvánvalóbban nem a Clustert irányító hatalom machinációi, hanem a múltja valamiféle árnyai. És a múlt legendái és meséi hazugságokkal és ármányokkal vannak tele, talán még a Great Collision sem úgy történt, ahogy súlykolják… ★★★★☆ 4/5