Mass Effect
1: Drew Karpyshyn - Revelation
A jól ismert sci-fi játéktrilógiához hamarosan új epizód érkezik egy új helyszínnel (Andromeda), új szereplőkkel (20191219: Már megjelent, nem lett túl sikeres), de ez a könyv, szintén egy trilógia első része, még a “régi” világhoz tartozik, annak is egyfajta felvezetése. A játékokból ismert Anderson és az első rész (egyik) fő rosszfiúja, a turian Saren a két főszereplő. Anderson itt még fiatalember, ígéretes karrier előtt, akinek esélye lenne bekerülni a Spectre-ek közé, első emberként. Saren már itt is rosszalkodik, de a Council bízik benne, nem igazán tudnak a módszereiről - vagy nem vesznek róla tudomást. A könyv egy titkos emberi kutatóbázis elleni pusztító támadással indít, amelynek látszólag nem, valójában két túlélője is akad. Egyikük csak sejti, mi történt, a másik pontosan tudja, hiszen ő szervezte meg az egészet. A bizonyítani akaró Andersonnak és az embereket nagyon nem csípő, érzéketlen Sarennek kell kibogoznia a szálakat, miközben a háttérben felsejlik egy új, minden eddiginél hatalmasabb erejű Protean(?) relikvia felbukkanása.
Nem volt rossz igazán a könyv, úgy általánosan jól visszaadta a játék hangulatát, a sztori is jól haladt, nem nagyon ült le, de az író stílusát nehezen tudom elviselni. Korábban a magyarul is megjelent első Darth Bane könyvét olvastam, ami rettenetes volt (az mondjuk sztoriban is) és nem fűztem hozzá sok reményt, hogy megváltozna a véleményem róla. Nem rosszul ír, vagy hiányosan, vagy ilyesmi, hanem iparos szinten szárazon és unalmasan, túl sok felesleges magyarázattal és jelentéktelen mellékszállal. A karakterek háromdimenziósak, vágyakkal, célokkal és hibákkal, mégsem tudok bármelyikkel is együttérezni, odaképzelni magam a helyükre. Pedig minden ismerős, a Citadel, a Presidium, a Council, a külső bolygók, meg a fajok és ez a frontier sci-fi érzés, mégsem működik igazán jól számomra a könyv. Mindegy, egy végigolvasást megér, és a trilógia után következő maradék könyvet már nem ő írta.
Ez addig is ★★☆☆☆ 2/5.