The Sorcerer King of Destruction and the Golem of the Barbarian Queen (LN)
By the time I realized it, I was standing smack-dab in the middle of a field, wearing my stupidly lame pajamas.
Egy nagyhatalmú varázsló évtizedek kitartó munkájával kidolgozza a tökéletes megidéző mágiát, hogy majd a halála után ezer évvel végrehajtódva egy idegen világból elraboljon egy értékes képességekkel bíró személyt, akit aztán felruház a Pusztítás minden hatalmával, és Máguskirályként álljon bosszút a világon, teljesen elpusztítva azt. Csakhogy mit sem sejtő (természetesen egy japán fiatalember) hősünk egy véletlennek köszönhetően nem az előre eltervezett úton halad végig, így bár lenyűgöző mágikus hatalma valószínűleg létezik, teljesen megőrzi az emlékeit is, és úgy dönt, esze ágában sincs elpusztítani a világot.
A devastating shockwave rattled the conifers and sent up billowing clouds of dust, in which mangled pieces of thick black armor danced majestically through the air.
A börtönszerű, hegyvonulatok közé zárt katlan felderítése felfed egy értékes könyvtárat, ahol a mágia különféle formáiról és alkalmazási módjairól talál könyveket, egyszóval végtelen szabadidejében megtanul varázsolni - bár a különféle mágiaiskolák iránti affinitása meglehetősen korlátozott: csak a minden iskola által lesajnált földmágiára képes. Viszont ez a mágiaforma birtokolja egyedül a világ egyik legértékesebb titkát: a gólemek készítésének technikáját…
Let’s start from the bottom up. At that time, I was gravely mistaken about golems.
Miután “véletlenül” megalkotja a világ egyik legkülönösebb gólemét, hősünk egy talált térkép segítségével végre útra kel, hogy megnézze magának ezt az ismeretlen világot… de a világ a legkevésbé sincs felkészülve a Pusztítás békeszerető Máguskirályának érkezésére…
Punted like a soccer ball, the monkey flew through the air and slammed into a nearby cliff.
A mangáját olvastam egy darabig, de aztán félbemaradt a fordítása és elfelejtődött. A könyv persze jóval-jóval bővebb és részletesebb, bár nem mondanám, hogy emiatt unalmasabb is. A sztori eleje érdekes, később tipikus(abb) power fantasy lesz belőle, de legalább mindig történik valami. Humorosnak nem mondanám, bár egy-két vicces elszólás akad. A hangnem inkább könnyedebb és kerüli a véresebb részekben tobzódást, csak megemlítve a legtöbb ellenfél igen fájdalmas és többnyire azonnal végzetes kimúlását. Pozitívum az is, hogy kerüli az isekai sztorikban gyakran előkerülő főzőcskézős ömlengéseket a (más)világverő japán konyhaművészetről, ugyanakkor a nagymellű nők (és gólemek) per négyzetkilométer aránya itt is elég magas egy apokaliptikus világhoz képest… ★★★☆☆ 3/5