John Scalzi könyvek
Redshirts
Az Intrepid űrhajó a flotta büszkesége, zászlóshajója. Bejárja az egész Galaxist, hogy az Universal Union (más néven Dub U) megbízásából új fajokat és civilizációkat fedezzen fel, közvetítsen diplomáciai küldetésekben, és titokzatos, egész bolygókat fenyegető veszélyeket hárítson el. Mikor az Intrepid felszáll, hogy új küldetésre induljon a végtelenbe és azon is túl, minden kadét szíve megremeg… …a félelemtől. Andy Dahl egyike az újonc kadétoknak és mit sem tud a hajó sejtelmes titkairól. De az idővel neki is feltűnik, hogy valami itt nincs rendben. Új társai a xeno-laborban mind titokzatoskodóan viselkednek vele és az elsőtisztek felbukkanásakor úgy eltűnnek, mintha láthatatlanná tudnának válni. Aztán amikor Dahl először megy küldetésre az egyik ilyen tiszttel - és több társa is szörnyű halált hal -, már derengeni kezd neki is, hogy a kadétok élete nem egy életbiztosítás ezen a hajón. Újonc társaival együtt kezdik felgöngyölíteni a titkok szálait, de ehhez előbb meg kell találniuk a hajón rejtőző jetit, majd kicselezniük a Narratívát és fejest ugraniuk egy fekete lyukba. És még akkor sem biztos, hogy meg tudják menteni az univerzumukat…
Mindez elég zavarosnak hangozhat így leírva, de mindennek van értelme, csak bármilyen más kulcsszó elhangzása enyhén szólva is spoiler lenne. Már a cím is az lehet a trekkie-k számára, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet. A Star Trek utalás nem véletlen, a könyv jórészt egy nagyon hasonló világban és hajón játszódik, csak nem a sorozatbeli hősök, hanem a statiszták, az extrák szemszögéből. A “vörösingesek” ugyebár azok az alakok, akik a régi ST epizódokban a főhősökkel tartottak és általában valami szörnyű végzet érte őket. Scalzi könyve abból indul ki, mi van, ha ezt már ők is felismerik és elkezdenek azon agyalni, hogy hogyan lehetne elkerülni a sorsukat? A trekkie-k bizonyára jóval több utalást is fognak találni a regényben kedvenc sorozatukra, amiket én nem vettem észre (csak a legújabb filmeket ismerem), de igazából a könyv kb. harmadánál lévő első csavartól kezd új színben látszani majd az egész, aztán úgy a felénél van még egy és a legvégén egy újabb (de ez már sejthető volt). A regény után van még pár fejezet, ami egyfajta fikciós, személyes blogbejegyzésekből van összerakva és lényegében kapcsolódik a történethez, bár erősen oldalszám-filler érzésem volt tőlük (és bevallom, ezeket már átugráltam, csak itt-ott olvastam bele).
Összességében jól megírt könyv, tetszett végig. Nem paródia, vagy ilyesmi, de nem hiányzik belőle a finom humor, ugyanakkor kellően drámai és érdekes is. A végén minden a helyére kerül és logikus magyarázatot nyer - már ha lehet annak nevezni, de a könyv logikáján belül mindenképpen az. Mivel Scalzi könyveiből itthon már kijött a teljes Old Man’s War sorozat, nem elképzelhetetlen, hogy ezt is kihozza majd az Agave (hacsak ez nem az a Scalzi könyv, amit őszre ígértek; (20191219: Igen, ez volt az, a könyv elérhető magyarul is.)). Szerintem működne, egy már bevezetett író jó, változatos és csavaros regényéről van szó, és idehaza is van elég trekkie, hogy felkeltse az érdeklődésüket. Nálam ★★★☆☆ 3/5, de én nem is vagyok az.
U.i.: Kb. a könyv felénél tuti mindenki félrerakja kicsit és bőszen elkezd majd keresni a neten. Nem, nincs ott, de egy nagyon hasonló igen. 😄