Cliff Hicks
Escaping Heaven
Jake Altford egy hétköznapi fickó, aki nap, mint nap bemegy a munkahelyére, elvégzi az unalmas feladatait, majd hazamegy, időnként találkozik a jegyesével, és egyébként is mindenben teljesen átlagos. Nincs benne ambíció, semmi sem motiválja a változtatásban, megelégszik azzal, amit kap, és kötelességszerűen teljesít mindent, amit elvárnak tőle, de nem többet, és ő sem vár el mást másoktól. A halála napja viszont mindent megváltoztat: előbb kirúgják a munkahelyéről, aztán rájön, hogy a jegyese megcsalja, végül pedig egy fékhibás teherautó hajtogatja össze őt kis csotrogányával együtt.
Halála után találkozik Bobbal, a kerubbal, aki más, frissen elhunytak szellemeivel együtt elviszi a Mennyországba, hogy angyal váljon belőlük is. És Jake eleinte még élvezi is a dolgot. Hiszen mi lehet jobb, mint a Mennyország? Aztán jönnek a sorbanállások, az elképesztő bürokrácia, a vegzálások és az érzéketlen tisztviselők, mire rengeteg kérdőív és felmérés után eljut arra a helyre, amit speciálisan az ő élete alapján terveztek és állítottak össze. Az ő kis boldog, nyugis szigete, amit néhány hasonló alakkal kell megosztania az örökkévalóságig… De Jake rájön, hogy ez az egész nem oké. Nem ezt akarta, nem erről az átláthatatlan és érzéketlen gépezetről kellene szóljon ez az egész, nem passzol ahhoz a személyiséghez, akivé lett és valami újat, izgalmasat várna. És amikor megszökik onnan, ahonnan még soha senkinek sem sikerült, tette, mint egy vízbe dobott apró kavics, egyre nagyobb hullámokat vet szerte a Mennyországban…
Elsőkönyves író munkája, de ahogy olvastam, gamer újságíró, közösségi menedzser és játékproducer is volt már (a Westwood / Maxis vonalon mozgott), szóval nem mondhatni kezdőnek a témában. A könyv is egész jól indít, van benne valami visszafogott, cinikus humor, jól együtt lehet érezni a bérrabszolga irodista Jake belső szenvedéseivel, aztán a Mennyekről gondolt elképzelések és a rideg valóság találkozása is sokaknak ismerős lehet a hivatali ügyintézés bürokratikusságát megtapasztalva, de utána valahogy megbicsaklik a történet íve. A szökéskor és azután túl sok szerencsés és véletlenül pont jól passzoló helyzet alakul ki. Nem igazán lehet élvezni Jake személyiségének változását, eddig rejtett képességeinek előkerülését olyan helyzetekben, amelyek szinte az ő kedvéért jöttek létre pont akkor és ott. Az utána loholó angyalok bénázásai sem annyira érdekesek, pláne, hogy milyen primitív trükköket megszívnak, amikor meg a vége felé már az igazi nagyágyúk is a nyomába szegődnek, elég gyenge és hihetetlen csellel szabadul meg tőlük. Bár a könyv vége utal valamiféle folytatási lehetőségre és halványan sejteti, miért alakult ki a fenti káosz, nem igazán meggyőző az egész. Nálam a legkedveltebb karakter nem is Jake, hanem Bob lett, a kis kerub, aki ugyan egy blőd dolog miatt lekötelezve érzi magát Jake felé és ahol tud, segít neki, mégis szerethető figura a firnyákos - seftelős alakjával (és ő az egyik figura a sok közül, aki totál ellentmond a könyvben leírt mennybeli általánosságoknak). A három béna angyal személyiségváltozása volt viszont a legrosszabb, nem tudtam hinni nekik.
Összességében az írás jó, kicsit talán túl lett cifrázvai itt-ott, de olvasmányos, érthető. A sztori az, ami a jó kezdést nem tudta megfelelő folytatással és lezárással tetézni, és ellentmondásokat is felfedezni véltem (pl. a szabad akarat témakörében), így nálam csak ★★★☆☆ 3/5-öt kap.