Andrzei Sapkowski - Vaják (Witcher)
3: Tündevér (Krew elfow)
A Witcher c. PC-s játéknak sosem voltam nagy rajongója, és inkább az első tetszett jobban, mint az agyon-ajnározott második (ami szerintem egy roppant idegesító és buta railroading), de maga a világ és a karakter érdekelt annyira, hogy anno megvegyem az első részt, ami kijött magyarul, és aztán a többit is. A címfordítással (Vaják) nekem nem volt bajom, sőt, szellemesnek és hangulatosnak találtam. Az első könyv (Az utolsó kívánság) is tetszett, különösen az a kelet-európai, szlávos hangulat és nyelvezet, amit bemutatott. A kis, lazán összefüggő novellák kellően szórakoztatóak voltak ahhoz, hogy megvegyem a folytatásokat is. A második rész (A végzet kardja) már egy összefüggő történet volt, és ahogy bonyolódott és vált egyre monumentálisabbá, úgy lett egyre sematikusabb is. A harmadik könyv (Tündevér) egyenes folytatása az előzőnek és gyakorlatilag az ott megismert Ciri, Geralt “Végzete” a főszereplő.
Igazi történet nem is nagyon van: a lány két éves kiképzése a vajákok lerombolt, titkos erődjében kezdődik, majd Nenneke anya szentélyében folytatódik, közben felbukkan Kökörcsin, Triss és persze Yennefer is. Geralt kifejezetten a háttérbe szorul, csak a könyv első felében találkozunk vele és a megszokott akciók is hiányoznak. Az egész sztori átmenet az előző könyv vége és a következő eleje között, a Nilfgaard elleni háborús készülődések, a feltámadó ember - másfajú ellentétek, a “Mókusok” felbukkanásának, illetve nagyobbrészt Ciri életének krónikája. Sokat nem tudunk meg a lányról és a kapcsolatos próféciákról, de az biztosnak látszik, hogy egyre többen akarják a halálát, vagy csak politikai célokra használni. És ettől - számomra - megint kezd érdektelenné válni az egész történet. Nem tudok lelkesedni a bonyolult politikai játszmákért, az ide-oda dobált nevekért és a száraz történelmi-földrajzi magyarázatokért, amiket erőltetetten dug a karakterek szájába a szerző. Különösebben Ciri sorsa és a kontinensre gyakorolt várható hatása sem nagyon izgat. Én az első könyvet szeretném, a vándorló, magányos vajákot, a néha hozzá csatlakozó útitársait, a nőkkel és az ellenséges/barátságos vidékiekkel szembeni vívódásait. A politika és az intrika jól megfért a háttérben eddig is…
A Tündevér számomra befejezetlennek érződik, amit a könyv, mint oldalszám kedvéért habosított fel az író, ahelyett, hogy 2-3 fejezetben letudta volna. A negyedik könyvet (A megvetés ideje) majd elolvasom később, egyelőre elment a kedvem attól, hogy rögtön rávessem magam… ★★☆☆☆ 2/5